Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
parancsnoksága is értesült, egy ideig részt is vett annak munkájában. A megyei pártvezetést egy kiküldött képviselte. A Móron állomásozó szovjet alakulat parancsnoka is segítséget ígért a megriadt pártvezetés számára. Egyeztették a feladatokat, a legfontosabb ezek közül az volt, hogy a kiegészítő parancsnokság épületét és az attól alig néhány méterre lévő járási pártbizottság székházát 21 őrizniük kell. A pártház védelmére hat sorkatonát és két tisztet vezényeltek. Egyikük Bognár János hadnagy volt, a másik Frey Márton hadnagy, akiket időnként Ulrich József százados váltott felállítási helyükön. Az ő feladatuk a pártház kapujának őrzése volt. (Hogy ez a - katonai szaknyelven szólva - felállított őrség valójában nem látott el a kifejezés klasszikus értelmében ún. objektumvédelmet, az nyilvánvaló. Arra sem a létszáma, sem a bodajki „muszos" katonák fegyverzete és kiképzettsége nem tette alkalmassá. Az épületnek az utcafronton számos rácsozatlan ablaka volt - ezeket még csak egy kőhajítás sem érte a forradalom napjaiban -, közvetlenül a járdaszegélynél, s hatalmas, zárható kapuja volt a főfal síkjában. Ugyanakkor a kert felől, a Kossuth utca irányából különösebb nehézség nélkül támadható lett volna.) A honvédtisztek közül kétségkívül Ulrich volt a legtevékenyebb az elkövetkező napokban. A kiegészítő parancsnokságon maradt három tiszt, egy tiszthelyettes és egy polgári alkalmazott, Koskóczki Ferenc, aki afféle összekötő volt amíg azok működtek - a pártbizottság, a járási tanács és a rendőrség, valamint a kiegészítő parancsnokság között. Érdekes módon az egyéb középületek védelmére nem intézkedtek (noha a stáb megbeszélésén ez is szóba került) 22 , hiszen sem a községi, sem a járási tanács épületét nem őrizték még jelképesen sem. A községbe óránként kivezényelt kétfős, sorállományú honvédekből álló járőrök ezzel a feladattal nem voltak megbízva. A pártvezetők az általuk vezetett, de tőlük immáron fényévnyire elszakadt „néptől" féltek, nem bíztak benne - mint ahogy az sem bennük. Ezért kellett felkészülniük egy esetleges támadásra. Hogy félelmük nem volt teljesen alaptalan, azt megerősítették a másnap, október 26-án délután illetve este bekövetkező események. Ettől a naptól fogva a pánikba esett járási, nagyközségi pártirányítás néhány tagja jószerivel nem hagyta el a pártbizottság épületét, s a későbbiekben több olyan párttag is megfordult itt és keresett átmeneti védelmet a forradalom idején, akik egyébként nem voltak az apparátus dolgozói, de feltétel nélkül kötődtek a rendszerhez. Az emberileg érthető menedékkeresést azonban a későbbiekben nem kevés túlzással a pártház fegyveres védelemének igyekeztek feltüntetni. En21 A járási pártbizottság épülete a Hősök tere (ma ismét: Erzsébet tér) 3. sz. alatt volt, korábban a járási főjegyzői hivatal székelt ott. A pártbizottság a forradalom leverése után néhány évvel, valószínűleg 1959-ben a szemben lévő, egyházi tulajdonú épületbe, a 19. sz. alá (jelenleg: katolikus általános iskola) költözött. A kiegészítő parancsnokság a pártháztól néhány tíz méterre, a mai okmányiroda épületében volt. 22 A forradalom eseményeiről szóló kiegészítő parancsnoksági jelentés készítői az objektumvédelemmel kapcsolatban így fogalmaztak: „[...] a Kieg. Pság. súllyal a pártbizottság és a rendőrkapitányság közötti összeköttetést tartotta fenn, de súllyal a Pártbizottság védelmét határozta el." Hadtörténelmi Levéltár (HL) 1956-os gyűjtemény. A Móri Járási Kiegészítő Parancsnokság iratai.
