Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

Mór, Hősök tere 3., a járási pártbizottság épülete nek pusztán az a tény ad némi realitást, hogy az apparátus tagjai valóban rendelkeztek egyéni marokfegyverrel, azaz pisztollyal, erre az akkori rendeletek lehetőséget biztosítottak számukra, sőt Szabó Lajos járási tanácselnök állítólag a saját vadászpuskájával „teljesített szolgálatot" a pártházban. (Ennek ellentmond, hogy a járási rendőrkapitány, Vincze Kálmán főhadnagy személyesen hozta el a puskát Szabó lakásáról, mint azt a bíróságon vallotta erről az időszakról. Arról a tényről nem is beszélve, hogy Szabó Lajos a forradalom idején is naponta, október 31-én délelőttig a járási tanácsházán tartózkodott, amint azt maga állította a rendőrségi és bírósági vallomásaiban egyaránt.) Szabó Lajos minden bizonnyal csak 26-án délután illetve este vett részt a pártház (állítólagos) fegyveres védelmében. Bizonyára voltak köztük olyanok, akik nem személyes bátorság híján jöttek, hanem az épület és a párt iratainak féltése hozta őket ide - a pártház végül is az eszme egyféle „megtestesülése", azaz jelkép is volt a számukra -, de a legvalószínűbb, hogy ebben a számukra tisztázatlan, sőt érthetetlen helyzetben a teljes tanácstalanság, az információhiány okozta pánik és a korábbiakban kialakított reflexek játszották a legfontosabb szerepet. A bevett gyakorlatnak megfelelően most is a „mindentudó" pártvezetéstől várták a dolgok tisztázását, az iránymutatást. Csakhogy az - amint azt a későbbiekben látni fogjuk - nem állt a helyzet magaslatán, sőt, maga is csak sodródott az eseményekkel. Éppen ez volt az oka, hogy az első órák, napok eseményei okozta döbbenet után a párttagságon teljes letargia lett úrrá, úgy érezték, maga a Párt (!) hagyta őket cserben. Akiknek a menekülésre valamely ok folytán valós okuk volt, azok - erről még majd szó lesz egyénileg vonultak „illegalitásba".