Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
bizottságának lett az elnöke (!), Homoki József pedig Halvachs halála után két héttel jó mozgalmi munkája jutalmául a Szovjetunióba utazott a Világifjúsági Találkozóra. Mint visszaemlékezésében Szailer Ferenc írja, a pusztavámi bánya kommunistáinak büszkeségét fokozta, hogy Moszkvában „a magyar ifjúsági küldöttség élén, a megnyitó ünnepségen Homoki József elvtárs vitte a magyar zászlót, melyet alig kilenc hónappal előtte az ellenforradalmárok beszennyeztek". 276 Brázik Imre, a Halvachs elfogását levezénylő szakaszparancsnok előlépett a munkásőrszázad parancsnokává. A következő esztendőben a verőlegények mindegyike parancsnoki dicséretben illetve jutalomban részesült, ketten pedig kiváló munkásőr címet kaptak.) Ilyen előzmények után érthető, hogy a felsőbb pártvezetés komolyan fontolgatta, hogy az addig a munkásőrök lakásán (!) tárolt automata és egyéb szolgálati fegyvereket összegyűjteti, és a pártbizottságokon kialakítandó fegyverraktárakban helyezteti el. A munkásőrök felháborodása azonban olyan fokú volt ennek hallatán, hogy a végrehajtást egyelőre elnapolták. (Nem egy móri járási munkásőr kijelentette, hogy a fegyvert a kezéből nem adja ki, inkább elmegy az erdőbe.) Sőt, a felsőbb szervek kívánalmai ellenére szeptemberben Klujber bejelentette az elnökségnek, hogy „az én utasításomra kint vannak a Móri járásban a munkásőrségnél a fegyverek. Ehhez kell a vb hozzájárulása is." A testület erre „úgy határozott, hogy a Móri járásban a munkásőrség tagjainak a fegyvert ki kell osztani". Megelégedtek annyival, hogy 1957 szeptemberében határozatot hoztak az addig jelentős mennyiségben a munkásőrök, volt pufajkások birtokában lévő engedély nélkül tartott (!) fegyverek összeszedéséről, azonban ennek a végrehajtása is csak igen vontatottan haladt, s egyes források szerint decemberben történt meg. A későbbi események ismeretében azonban ezt is kétkedve fogadjuk. Ugyanakkor az iratok alapján úgy tűnik, hogy a pártvezetés féltékenyen őrizte az önvédelmi fegyver viselésének privilégiumát. (Amint azt korábban említettük, a pártközpont intézkedésére a tavasz folyamán a pártapparátus tagjait ismét ellátták egyéni önvédelmi fegyverekkel, azzal a kikötéssel, hogy mindenki csak egy pisztolyt birtokolhat.) A falusi alapszervezetek 1957 nyarától leveleikkel szinte folyamatosan bombázták Klujbert, a járási elnökséget azért, hogy őket is fegyverezzék fel. (Közeledett 1957. október 23-a, az „ellenforradalom" egyéves évfordulója.) Ilyen levelet írtak többek közt Balinkabányáról, Gántról, Nagyvelegről, Bodajkról, Csákberényből, Pusztavámról - itt külön is tiltakoztak amiatt, hogy a felsőbb pártvezetés be akarja vonni a munkásőröktől a lakásukon tartott szolgálati fegyvereket. A válasz minden esetben az volt, hogy van már munkásőrségünk, amely a proletárdiktatúra megvédésére hivatott és kész, egyébként a fegyvertartási engedély kiadása rendőrségi hatáskör, tessék oda fordulni a problémával. A válasz igencsak képmutató, hiszen Sárvári János rendőr főhadnagy, az igazgatásrendészeti alosztály vezetője minden esetben a párt végrehajtó bizottságával ellenőriztette, illetve hagyatta jóvá, hogy ki kaphasson fegyvert. 276 Szailer. 121.