Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
a „jogelőd" ÁVH Belső Karhatalomnál - sorkatonák tették ki az állomány zömét. A lakosság ezeket méltán tekintette a gyűlölt „kék ávó" örököseinek.) A pufajkások döntő többsége április végétől a termelőmunkába, korábbi munkahelyére készült visszamenni, de voltak olyanok is, akiknek elhelyezkedési gondokkal kellett szembenézniük. Ezeket a párt juttatta álláshoz. A dolgon az is könnyített valamit, hogy a megyei rendőr-főkapitányság rendőri karhatalmi századot állított fel Pápai János rendőr főhadnagy, politikai tiszt parancsnoksága alatt, s mód volt arra, hogy a leszerelő pufajkások némelyike ebben kapjon helyet; mások a munkásőrség hivatásos tisztjei lettek. A magasabb rendfokozatúakat a vállalati személyzeti osztályokon igyekeztek az időközben visszaállított személyügyes beosztásban elhelyezni, ezzel is hangsúlyozva, hogy a pufajkásokat a hatalom kádertartaléknak tekinti. (így például Lévai Sándor a pusztavámi, Hermann Rudolf a kincsesi bánya személyzetise lett.) Volt, aki függetlenített üzemi párttitkár lett, néhányukat viszont a rendőrség vette állományba. Ez utóbbival kapcsolatban azonban sokan zokon vették, hogy a honvédségnél elért rendfokozatukat nem ismerték el, még tiszti ranggal is csak legfeljebb őrmesterek lehettek - Portik István az egyetlen kivétel volt ez alól, tartalékos honvédből a pufajkásoknál őrmester, majd a rendőrséghez kerülve azonnal hadnagy lehetett. Ugyanakkor volt olyan pufajkás is, aki formailag még 1957 júniusában is a (már feloszlatott) karhatalom tagja volt (Restár Imre) 241 . Az ilyenek részére a párt juttatott egy-egy alkalommal segélyt. Érdekes módon egyetlen esetet sem találtunk a Móri járásban, amikor a „honvéd" karhatalom tagját a honvédség vette volna hivatásos állományba! (A repülőket, akik hivatásos tisztek voltak és maradtak, nem számítjuk ide.) Mintegy befejezésként a júniusban megtartott országos pártértekezlet és az országgyűlés is „meleg hangon méltatta a karhatalom szerepét az ellenforradalmi bandák elleni harcban és a politikai helyzet megszilárdításában". 242 A móri karhatalom történetében egyetlen olyan esetről tudunk, amikor politikai okokból szereltek le közülük valakit. Ez a személy Udvari Gyula volt, aki - mint emlékszünk rá - a forradalom idején maga is részt vett a csákberényi szovjet emlékmű rombolásában. Miután ez kiderült, a tartalékos tiszt a móri tisztiőrs fogdájában találta magát. Lakásáról a MÚK előtti prevenció jegyében az éjszakai órákban hurcolták el a móri rendőrök, akik az ágyban fekvő Udvarit kegyetlenül öszszeverték (hátát kék hurkák borították hetekig) 243 , arra hivatkozva, hogy szemtelenkedett velük. A két rendőr fogdafenyítést kapott, miután a dolog valamely ok folytán kitudódott. Mező Béla ezt a pártelnökségben akként ismertette, hogy „a legbecsületesebb rendőreink [...] büntetést kaptak. [...] Az ilyen gazemberek miatt, akik az emlékművet csákányolják, megússzák, a mi becsületes embereink pedig ülnek miattuk". 244 241 Restár Imre katonai igazolványa alapján. Özvegy Restár Imréné tulajdonában. 242 Magyarország hadtörténete. Zrínyi Katonai Kiadó. 1985. II. 564. 243 Ifjabb Udvari Lajos személyes közlése. 244 FML Az MSZMP Móri JB iratai. 1957. 19. f. 3. ó'. e.
