Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

fajkások részére alapított kitüntetést mégis megkapták. Ezek a november 4-e és december 20-a között tevékenykedő civilek közül kerültek ki, abból az időszakból tehát, amikor a hivatalos karhatalom még nem létezett. (így az elsők között vehette át az elismerést Klujber László, Tóth István, Szabó Miklós, Kecskés János, Nesztler Antal.) A megalapítást követő egy esztendő alatt - ezt Klujber László pártbeszámolójából tudjuk - összesen mintegy hatvanan kapták meg A Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem valamelyik fokozatát a Móri járásban. Köztük az a két személy is, akiket köztörvényes cselekményük miatt kitettek a karhatalomból, illetve elbocsátottak a rendőrségtől. Igaz, voltak néhányan olyanok is - mint a pufajkás század parancsnoki beosztásából leváltott Huszár Pál vagy Ulrich József -, akik csak egy évvel később, saját, az Elnöki Tanács titkárságára benyújtott panaszlevelükre jutottak hozzá az elismeréshez. Klujber magyarázata szerint „véletlenül" maradtak ki a névsorból, valójában a már ismertetett Klujber- és pártelnökség-ellenes magatartásuk miatt esett meg velük a méltánytalanság. A karhatalom tervezett mielőbbi feloszlatása a remélt és fokozatosan elért politikai stabilizációval, a rendőrség és a honvédség átszervezésével, s nem utolsó sorban a munkásőrség felállításával függött össze, de valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy a pufajkások „áldásos" közszereplése mind nagyobb politikai terhet jelentett a párt számára. (Kevésbé közismert, hogy ezzel egy időben ismét létrehozták a kék parolis BM Belső Karhatalmat is. Az 1975. január 1-jéig létezett, mintegy 9000 fős alakulatban - ugyanúgy, ahogyan a határőrségnél vagy Csak a legjobbaknak! 18 000 pufajkásból 3700 kapta meg ezt a kitüntetést