Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Vae victis! Az intézményesített megtorlás
Szinte ezzel egy időben a móri takarékszövetkezet dolgozóinak ügyében is bűnvádi eljárás indult. Mintegy a forradalom utózöngéjeként került sor Turáni Béla és társai őrizetbe vételére, akiket izgatással gyanúsítottak. A pufajkások minden alapot megadtak ahhoz, hogy az emberek gyűlöljék és ha tehetik - elkerüljék őket. Számtalan ember látta az utcán a fegyverrel kísért őrizeteseket, akiket a fogdából vittek a kapitányságra kihallgatásra és vissza. Sokan voltak szem- és fültanúi a bántalmazásoknak is. A falvakban végrehajtott éjszakai razziák, a verekedések, az ittas „rendteremtők" duhajkodása, részeg randalírozása nem maradhatott titokban. Volt, hogy tizenéves kamaszokat bántalmaztak súlyosan - egyiküknek a lábát is eltörték -, és gyakorta még a női őrizeteseket sem kímélték. Tanúk állították, hogy az őrs udvarán egy földre rogyott őrizetesen ugrált egy pufajkás. Az egyik egykori karhatalmista maga dicsekedett azzal, hogyan játszották el a csákberényi erdőszélen fához állított Farkas József bodajki „ellenforradalmár" kivégzését. 214 (Állítása szerint ő egy géppisztolysorozatot adott le a fogoly feje fölé, s társaival jól mulattak azon, hogy az egyébként szívbeteg Farkas félelmében összeesett.) Hasonlóan a gánti esethez, az egyik kisgyóni őrizetbe vétel alkalmával is „elszórakoztak" a lefogott személy feleségével a lakásban. (De nem volt jobb a helyzet máshol sem. Egy, a megyei pártbizottságra eljuttatott, 1957. február 10-én, Budapesten kelt névtelen levélben azt írja egy önmagát egyszerű, szürke gépkocsivezetőként bemutató személy [a levelet - elvtársi üdvözlettel - egy akkoriban népszerű mesefigura nevén, Dörmögő Dömötörként írta alá], hogy „elvtársakat vittem bizonyára ellenőrzésre Dunántúlon, az egész héten mindenhol a »JAJJ SIKOLY« hallatszott, [sic!] Magyar magyart verte, ültették a gyűlöletet. Nem gondolnak arra, hogy ki gyűlöletet vet, nagyobb gyűlöletet arat. Elvtársak, jó volna ezen gondolkodni.[...]" 215 ) Később a megyei pártaktíván is felvetették, hogy „kerültek olyanok is a karhatalomba, akik isznak, többet isznak, mint bírnak, a községekben rossz vélemény van róluk. Ezek lejáratják a karhatalom tekintélyét, nem beszélve arról, hogy ott sem végezhetnek jó munkát." 216 Garázdálkodásuk, önkényeskedésük olyan fokú volt, hogy a pártvezetés roszszallását is kiváltotta - mindezt annak ellenére, hogy a felelősség a párttestületet terhelte: a szellemet ők engedték ki a palackból! -, olyannyira, hogy a február 25én megtartott elnökségi ülés önálló napirendként tárgyalta a karhatalom fegyelmi helyzetét. (Előrebocsátjuk, hogy az ott felvetetteknek a későbbiekben semmilyen következménye nem lett, de miért is lett volna?) A napirend előterjesztője Kass Dániel rendőr hadnagy volt, aki más esetben maga is részese volt olyan kegyetlenkedéseknek, amelyeket szóba hozott. Elsőként Cs. Sz. I. karhatalmista ügyét hozta fel, aki a cigánytelepen fegyverrel lövöldözött B.-ék lakása előtt, követelve, engedjék be. Miután azok ajtót nyitottak, az egyébként ittas Cs. Sz. az egyik lányt (aki mellé a lány anyja nem engedte, hogy 214 Egyéb forrás nem bizonyítja az esemény megtörténtét, ezért az illető nevét nem említjük. 215 FML Az MSZMP MB iratai. 1957. 19. f. 1-2. (Panaszügyek). 216 FML Az MSZMP MB iratai. 1957. 19. f. 1-2. ő. e. Feljegyzés. 1957. III. 28.
