Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

befeküdjék) kivitte magával az erdőbe és megbecstelenítette. „Nem ez az első eset Cs. Sz.-nál, több esetben kiment már a cigánytelepre, és ehhez hasonló dolgokat vitt végbe." Kass a rendőrségi jelentés felolvasása után megjegyzi, hogy Cs.-t annak felettese szerint a karhatalomból el kell távolítani. (Azt, hogy azonnal le kellene tartóztatni, s eljárást indítani ellene, csak egy ember hozza szóba. S bár végül határozatot hoz arra a pártelnökség, hogy Cs. Sz. ügyét átadják a „bíróságnak", a későbbiekben haja szála sem görbül emiatt. Cs. Sz. valódi bűne ugyanis nem ez volt!) Az igazi probléma vele az, hogy „olyan kijelentéseket tesz, hogy az elnökség langyos és majd ők [ti. a pufajkások] ki fogják szórni azokat, akik nem megfelelőek. Minderről persze az emberek beszélnek." A fentieken túl Cs. Sz. a karhatalmisták bálján (!) a fogdából őrizeteseket osztott be munkára, akik ott erősen leitták magukat. Huszár Pálnak, a karhatalmisták parancsnokának nem volt kifogása az ellen, hogy a bálon fogdások pincérkednek. (A bál megtartása önmagában is meglepő akkor, amikor kijárási és gyülekezési tilalom van érvényben.) Az egyik civil fiatalembert, aki naivan megjelent ott, kitaszigálták onnan, s lefasisztáztak. Dobos Sándor megerősítette, hogy neki is arról beszélt nemrégiben Cs. Sz., „hogy majd ők rendet teremtenek. Nekik nem kell a Klujber, a Szabó meg a Kecskés. Mesélte a gépállomáson, hogy ők, a karhatalmisták mit csinálnak. [...] A karhatalmi pártszervezet zárja ki a pártból, és adjuk át az ügyet a bíróságnak, mint olyanét, aki erőszakos nemi közösülést hajtott végre." A „rend őreinek" bálján egyébként, ahol politikai foglyok főztek és szolgáltak fel, jelen volt meghívottként a helyi szovjet parancsnokság és az alakulat tisztikara, s megjelentek a járás vezető kommunistái is. A skandalum egyértelmű: „A részeg karhatalmisták zsebéből bármikor kivehették volna a fegyvert. Restár elvtárs két őrizetest, láttam, mikor kísért vissza az őrsre úgy, hogy mind a két keze zsebre volt és ő ment elöl."[sic!] A pártelnökség hozzászólói megjegyzik, az is helytelen, hogy (az akkoriban kegyvesztettként kezelt) Szabó Lajos járási tanácselnököt Cs. Sz. géppisztollyal akarta a párthatározatra hivatkozva elzavarni. Kass Dániel aztán tovább sokkolja a pártelnökséget, amikor kijelenti, hogy a bál anyagi fedezetét a pufajkások „a törvények kijátszásával" biztosították. Ennek az értelmi szerzője is állítólag Cs. Sz. I. volt, és „Huszár Pál tudtával szolgálati fegyverrel voltak kint vadászni", hogy a bálhoz a húst előteremtsék. „S közben a feketefuvarokon bejött [pénzt] költötték a borra és egyébre." Tény, hogy a megyei rendőrkapitányság többször is jelezte Mórra, hogy a járás területén sok az orvvadászat. Tóth István is szóvá teszi, hogy a pufajkások „üzletszerűen fuvaroznak". (Emiatt Denke József karhatalmistát leváltották. Néhány nappal később rendőr törzsőrmester lett.) „Pirók Emil abból volt részeg, hogy vidéken eladtak szarvashúst. Vajon hova lett a pénz? - kérdezi Tóth felháborodva. - A karhatalomnál tiszta anarchia van." (Szekeres László közbeveti: „Ha az ember annyit iszik, amennyi nem árt meg neki, az nem hiba.") Klujber végül megelégeli a dolgot, s azt mondja, „a karhatalom egy sor dolgát ismerjük. [Kecskés és Dobos elvtárs] készítsen erről egy feljegyzést, aminek alapján a hadosztályt tájékoztatjuk."