Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

A rendőrkapitányság főbejárata, 1958 nyara - sötét öltönyben Mező Béla Hamarosan visszakerült a kapitányságra Rostás Lajos volt államvédelmi főhadnagy a párt kérésére, akit Veszprémbe helyeztek a forradalom után. O vette át feltehetőleg márciustól - a bűnügyi alosztály vezetését az ideiglenesen, helyettesítőként itt dolgozó Puspán Kálmán századostól. (A megszüntetett ÁVH-tól átvette a rendőrség Csöngedi Ferencet és Gaskó Józsefet is. Sz. Nagy Sándor és a többi ávós viszont elkerült innen.) Májusban már a járási tanács végrehajtó bizottságában is tag volt, Mező Béla pedig a községi tanácsi vb tagja lett. A rendőrkapitányt és Horváth Istvánt, a fiúiskola megbízott igazgatóját még február 4-én választották be a testületbe. Ez utóbbi is érdekes adalék arra, hogy a megtorlás idején távolról sem mértek egyformán. Horváthot, a megszüntetett községi és a járási nemzeti bizottság volt tagját csak 1958-ban távolítják el, abban az időben, amikor egykori társai már a bíróság előtt állnak. Mező Béla javaslatára szóba került a pártház és a rendőrség objektumvédelmi tervének elkészítése, nyilván az őszi tapasztalatok hatására. Hogy a tisztiőrs alagsorában mikor történt meg a fogdahelyiségek átépítése, bővítése, pontosan nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy a korábbi két, összesen legfeljebb négy, esetleg nyolc fő befogadására alkalmas cella mellett kialakítottak egy harmadikat is a mosókonyhából, s szükség esetén az előtérben is el lehetett helyezni néhány őrizetest. A „karcerek" berendezését a minimumra redukálták, gyakorlatilag deszkapallók szolgáltak priccsként, amik mellett legfeljebb lapjával fértek el a cella lakói, ezen kívül a „puritán berendezés" részét mindössze helyiségenként egy-egy nagyméretű konzervdoboz képezte - leltári tárgyként! -, ez volt a kübli. Tisztálkodási lehetőséget nem biztosítottak, a mellékhelyiség az udvaron volt. Az átépí-