Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Vae victis! Az intézményesített megtorlás

tést, bővítést feltétlenül szükségesnek tartották, hiszen várható volt, hogy az „ellenforradalmi ügyek" következményeként a fogolylétszám jelentős mértékben emelkedik. A fűtést úgy próbálták megoldani (nem sok sikerrel), hogy a cellák egymást elválasztó közfalait kisméretű téglából hézagosra rakták, s a réseken áramlott az előtérből fűtött kályha melege. Amint arról szó volt korábban, Schiffer Jánost tartóztatták le elsőként Móron még december 10-én, másnap elfogták Scherer Józsefet is, a pusztavámi munkástanács tagját. Őket 13-án Kiss Sándor, majd 14-én Halvachs István követte. Kiss Sándort január 31-én hét hetes őrizet után kétségbeejtő egészségi állapotban engedték el, s ő volt az, aki kifejezetten politikai ügyben elsőként került a járásból a megyei bíróság elé.

208 Amiben feltétlenül közös volt a sorsuk, az a kegyetlen bánásmód. Kivétel nélkül rendkívül kemény verést kaptak több alkalommal is a pufajkásoktól, akik a hétvégi unalmas szolgálatok alkalmával gyakorta szórakoztak ily módon a tisztiőrs alagsorában vagy irodáiban. Náluk jobban csak a fináncháznál végrehajtott rongálás elkövetőit verték meg. A Vincze által december 21-én elmondottak értelmében a rendőrök a pufajkások társaságában járták a falvakat két-háromnaponként a rendőrségen megtartott eligazítást követően. Egy ilyen esetről Szailer is beszámol memoárjában. Ezúttal Bodajkra mentek ki a faluban és a hatóságok által csak „Kukor-Lénárt-kormány" tagjainak csúfolt volt felkelőkért. „Nyolcan mentünk ki. Én Szabó István nyomozó munkáját segítettem, biztosítási feladatot kaptam. így kerültem az egyik ellenforradalmár lakásába, valami Varga nevezetű egyénhez. Este volt már, a lakásban égett a villany, mikor a lakásba beléptünk, az anya hat apró gyermekével a konyhában üldögélt. [...] hat kéz egyszerre kapott a megsült krumpliért. A gyanúsítottat előállítottuk a tanácsházára, ott jegyzőkönyvet készítettünk a tevékenységéről. Az anya a községi tanács előtt sírdogált. Mivel [Varga] tevékenysége olyan volt, amit a járásban sokan csináltak, de ő konkrétan nem bántott senkit, csak hőbölgött[!], megbeszéltük Szabó nyomozóval, engedjük haza a családjához. [...] Később még eljárás sem indult ellene. Kukor[t] és társait, akik vezető[k] voltak, őrizetbe vettük."

209 Jártak Pusztavámon is, bekísérték a tanácsházra, majd elengedték Gaál Józefet, behozták a tisztiőrsre egy éjszakára Tamás Tibort. Házkutatásokat tartottak. Ezek az akciók tehát még nem letartóztatások voltak, inkább csak az erőfitogtatás részét képezték. A karhatalom változatlanul megmaradt egyelőre, a korábbi elképzelésekkel ellentétben mégsem szüntették meg február l-jével. Annyi változott csupán, hogy - miután távozott az orosz városparancsnokság - a „zöld kastélyból" felköltöztek a kapitányság épületébe. Itt pihenőhelyet alakítottak ki számukra. Még itt voltak 208 A már említett Sulák-Dreska-ügyet sehogyan sem sikerült politikaivá tupíroznia a pártnak. „Közönséges" ügy, fegyverrel és lőszerrel, valamint robbanóanyaggal való visszaélés lett belőle. 209 Szailer. 108. Szailer állításával ellentétben Varga Imre a Simon József és társai-ügy tizedrendű vádlottja volt. 1957. január 30-án őrizetbe vették, s ezután hónapokat töltött a móri tisztió'rsön illetve a megyei börtönben, közben egy ideig közbiztonsági őrizetben is volt. A perben egy év négyhónapos börtönbüntetést kapott. A Kukor testvéreket január 24-én vették őrizetbe.