Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
S FALVAK CSÖJMDJÉJNT DÜHÖK REMEGNEK lenes intéző bizottsága 1956. december 8-9-i kibővített ülésén hozott határozata nyomán. A döntés értelmében hivatalosan is felállították a megyei karhatalmat, amely valójában már hosszú hetek óta tevékenykedett. A határozat célja az volt, hogy kifejezetten az „ellenforradalom" maradványainak felszámolására (értsd: a megtorlásra), a lakosság kordában tartására intézményesített formát hozzanak létre. A szervezőmunkában természetesen részt vett a megyei főosztály (azaz a rendőr-főkapitányság), a megyei kiegészítő parancsnokság és a Pf. 4815-ös számú honvédségi alakulat delegátusa is. A kétnapos értekezlet végén hozott határozat értelmében a megyében három karhatalmi (tiszti) századot, illetve a járásokban egy vagy két szakaszt szereltek fel. A személyi állomány a fentieken túl kibővült az ún. Tiszti nyilatkozatot 193 aláírt hivatásos katonákkal, akik - tetszik, nem tetszik alapon - szintén részt vettek a karhatalom munkájában. A fegyverzeti, technikai, ruházati felszerelés a forradalmároktól, fegyverrejtegetőktől begyűjtött, illetve a honvédségtől a szovjetek által november 4-én lefoglalt (!) készletekből biztosítva volt. „A megyei kiegészítő parancsnok, Molnár László őrnagy a járási kiegészítő parancsnokkal karöltve három nap alatt biztosította a karhatalmi erőkhöz szükséges tiszteket." 194 A tiszti karhatalom, amely egyébként úgy módszereiben, mint rendeltetésében erősen emlékezteti az utókort az egykori, Horthy-féle fehérterror darutollas tiszti különítményeseire, csak elnevezésében volt tiszti, ugyanis abban a hivatásos és tartalékos tisztek mellett tiszthelyettesek, tisztesek és rendfokozat nélküliek, leszerelt rendőrök egyaránt szolgáltak, sőt olyan személyek is, akik azt megelőzően - mint például Mező Béla - soha nem voltak katonák. Emellett irányítottak hozzájuk a forradalom idején alakulatuktól elszakadt sorállományúakat is. Azok a sorkatonák, akiknek kétéves szolgálati idejük lejárt, s a leszerelésük csak a forradalmi események miatt nem történt meg, a rádió felhívását követően a kiegészítő parancsnokságon jelentkeztek - a határidőt december 15-én déli 12 órában jelölte meg a katonai hatóság -, hogy erre végre sor kerüljön. Amint az a honvédségi iratokból kiderül, a döntő többség - mintegy 90%-uk - a felhívásnak eleget is tett, s visszatért a civil életbe. A többiek bevonulása ugyanakkor meglehetősen nehézkesen ment, „mivel az a hír terjedt el a falvakban, hogy a szovjetek deportálják őket. Az 1 évet leszolgáltaknak, 250 főnek kellett volna bevonulni, melyből [sic!] 160 fő van bent és vannak, akik a helybeli és vidéki rendőrségeken teljesítenek katonai szolgálatot a karhatalomnál." 195 A móri karhatalmi alakulat szervezését a járási kiegészítő parancsnokság jelentése szerint december 15-én kezdték meg, s az 20-án fejeződött be. Vincze Kálmán rendőrkapitány december 21-én, a pártaktíva ülésén tartott beszámoló193 A fegyveres erők, a karhatalom politikai egységének megteremtését szolgálta a „Tiszti nyilatkozat" aláíratása. Aki arra nem volt hajlandó, leszerelték a néphadseregből. Éppen ezért a katonák egy jelentős része egzisztenciális okokból aláírta azt, s ugyanígy a kényszerítő körülmények hatására vállalta a pufajkás szerepet is, noha azzal etikailag nem tudott azonosulni. Lásd erről bővebben: Berki Mihály: Pufajkások című kötetét. Magyar Fórum Könyvek. 1993. 194 HL A megyei kiegészítő parancsnokság /Székesfehérvár/ iratai, 14. old., 1956-os gyűjtemény 6. ő.e. 150-167. fol. 195 HL 1956-os gyűjtemény 3/1. A számadatok egész Fejér megyére vonatkoznak. A Szovjetunióba való deportálás híre - mint azt említettük a fentiekben - nem volt alaptalan.
