Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

re a lakását, azonban ő nem élt a lehetőséggel egyetlen alkalommal sem.) Mindez annak volt a jele, hogy a forradalom konszolidálódott, s az élet lassan visszatért a rendes kerékvágásba. A ténylegesen alulról szerveződő rend életképesnek bizonyult. Mindezt másnap, november 4-én, vasárnap hajnalban az addig ugrásra készen várakozó nagyhatalom néhány óra alatt megsemmisítette. Bakonycsernyén november 4-én reggel az emberek a rádióban hallott hírek hatására az utcára mentek. Sokan hallották Nagy Imre miniszterelnök kétségbeesett szózatát az ország népéhez, majd Kádár bejelentését a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról. A szovjet csapatok megtámadták a nemzeti függetlenségért síkraszállt országot! A józan ész ugyan azt diktálta, hogy a tényt tudomásul véve, mindenki otthonába húzódva várja be, mit hoz a jövő, de a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja propagandája az emberek jó részével elhitette: nem vagytok egyedül, az ENSZ és a nyugati hatalmak nem hagyják, hogy a kivívott szabadságot eltiporja a szovjet imperializmus. Sokan gondolták úgy, nem nézhetik ölbe tett kézzel az ország újabb megszállását. A hírek hallatán a nemzeti bizottság ülést hívott össze, Kiss Sándort Rakk Ernő értesítette erről. (Kiss az utcán találkozott vele, amikor egyébként is a községháza felé tartott.) A nemzetőrök és a nemzeti bizottsági tagok a nemzetőrségen gyűltek egybe. Az ellenállás különböző módozatait fontolgatták. Végül arra az elhatározásra jutottak, hogy a balinkai bányából robbanóanyagot hoznak, s a fő utca nagy kőhídját aláaknázzák a paxittal, hogy a szovjet tankok bejövetelét illetve a falun való áthaladását megakadályozzák. Kukoda hamarjában el is küldött három nemzetőrt robbanószerért. A Dreska Imre és Vágó Imre kérésére megérkező Simon József parancsnok az ellenállás gondolatával nem értett egyet, vita alakult ki a nemzetőrök között ennek szükséges vagy értelmetlen voltáról. Simon a vitát követően el is hagyta a helyiséget. Dreska megkérte a jelenlévő Kiss Sándor zenetanárt, aki a községi nemzeti bizottság tagja volt, hogy szövegezzen meg egy robbanóanyag-igénylést. (Az íráshoz a lakásán megkeresett László László raktáros ragaszkodott, az először kiutalás nélkül érkező nemzetőröket elutasította, de elment velük maga is a nemzetőrségre.) A tanár ezt meg is tette, de a tartalomba nem szólt bele, a szöveget Dreska diktálta. A visszahívott Simon József a többiek unszolására és a Kissel való rövid vita után - mint parancsnok - végül alá is írta a dokumentumot. (A kék majd fekete tintával, kézzel megírt papírlap szövege: „László Lászlónak engedélyt és utasítást adok arra, hogy a balinkabányai lőszerraktárból robbanóanyagot kiadjon. Bakonycsernye, '956. nov. 4. Katonai parlancs].nok Simon József laláírás]" Az iraton lévő téglalap alakú bélyegzőlenyomaton címer nincs, szövege: „KÖZSÉGI TANÁCS Bakonycsernye".) László és a nemzetőrök eltávoztak egy gépkocsin, eközben a budapesti és a székesfehérvári hírek hatására jelentős tömeg gyűlt össze az épület előtt, többen ittasak voltak közülük. Néhányan bementek az irodahelyiségbe, s fegyvereket követeltek a szovjetek elleni harchoz. Kukoda hozzá is kezdett a puskák kiosztásához. Mivel Simon ezt nem tudta megakadályozni, kijelentette, ilyen körülmények kö-