Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

zött nem vállalhatja a felelősséget. A vádirat szerint Simon József valahonnan 200 liter benzint is szerzett, s azt üvegekbe töltette, hogy „Molotov-koktélként" használják a tankok ellen. Ezt azonban később a bíróság nem állapította meg a terhére, mivel minden valószínűség szerint ennek megszervezését Onódy Tibor vállalta magára. Ez idő tájt Simon már nem volt a nemzetőrségen. Onódy volt annak az ötletnek is a gazdája, amely szerint a műutat fel kellene az oroszok megérkezésekor robbantani, de mint ahogyan a „Molotov-koktélokat", úgy a később beszerzett paxitot sem használták fel. A robbanóanyagot Varga György, Szkok Miklós és Hadnagy József szállították a délelőtt folyamán a tanácsházra. Simon József ekkorra már a maga részéről egyszer s mindenkorra befejezettnek tekintette nemzetőri pályafutását. A parancsnoki teendőket heves szóváltás után Dreska vette át. Simon egész nap nem is mutatkozott, csak este ment át a nemzetőrségre, hogy szolgálati fegyverét leadja, de Dreska és Kukoda az átvételt megtagadta. Később meggondolták magukat, s a lemondott parancsnok a fegyverét Sulák Józsefnek és Dreskának adta át. Még két napig ott állt az érintetlen hetvenöt kilogramm (!) paxit és a 100 gyutacs az épületben, mire azokat móri nyomozók magukkal vitték. (Más információk szerint a szovjetek másnap délután szállították el Mórra.) A nemzetőrség fegyvereinek egy részét november 5-én gyűjtötték össze a hatalom visszatérő örökösei, a szovjetekkel érkező Szabó nyomozónak a kisgyóni bányászkatonák kommunista tisztjei is segítettek ebben, köztük Barna István, a későbbi munkásőrparancsnok is. Móron november 4-én reggel megjelentek a nemzetőrségen a törzs tagjai, s a hajnali szovjet támadás várható következményeit, a forradalom esélyeit latolgatták. Délelőtt 10 órakor Schiffer János is megérkezett, aki a hajnali rádióhírekből értesült a váratlan fejleményről. Vargáék közölték vele, hogy az ávósokat éjszaka minden baj nélkül Székesfehérvárra vitték. Bírósági vallomása szerint ekkor tudta meg azt is, hogy Vincze Kálmán időközben a nemzetőrség fegyvereinek jelentős részét már összeszedette. Feltehető, hogy azoknak a fegyvereiről volt szó, akik a hírek hallatán az ellenállást nem vállalták a szovjetekkel szemben. Minden bizonnyal különösebb tennivalója ez ügyben nem volt a nemzetőrparancsnok-helyettesnek, hiszen a puskák, géppisztolyok a járőrszolgálat idejét leszámítva a fegyverszobában voltak. Vincze azt is elmondta Schiffernek, hogy „azon fáradoznak, hogy zavartalanul megtörténjen a szovjet csapatok bevonulása". Ebben nem feltétlenül kell Vincze árulását látnunk. Nem zárható ki, hogy ellenkezőleg, a józan észre hallgatva, a felesleges vérontás elkerülése érdekében akart cselekedni. A nemzetőrök jelentős része értelmetlennek tartott mindennemű ellenállást, de voltak olyanok is, akik úgy gondolták, gyávaság, megfutamodás, hogy nem szállnak szembe az agresszorral. A fiatal nemzetőrök (hivatalos nevük az egyik forrás szerint Forradalmi Ifjúsági Szövetség volt, Petró a vallomásaiban hol Forradalmi Diákszövetségnek, hol Forradalmi Ifjúságnak nevezi a csoportot) megítélése szerint mindenképpen fel kell venni a harcot, s ehhez - miután páncélos támadás várható - elsősorban benzinre és robbanóanyagra lesz szükség. Nagy Gyula, aki ko-