Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
seí a kapcsolatot megteremteni, kérje az elszállítás mielőbbi végrehajtását. Erre végül valamikor 23 óra után került sor, egy autóbusz vitte el a nyolc férfit a megyei börtönbe. Kaviczki János vallomása szerint a kíséretükben volt egy ügyész is. (Réti főhadnagy mintegy fél évvel az események után készített jelentésében drámai képet festett az esetről, azt állítván, hogy minden bizonnyal abból a célból történt az elszállításuk, hogy fizikailag megsemmisítsék őket a későbbiekben. Természetesen mindennek semmi jele nem volt a valóságban.) A leszerelt rendőrök közül utolsóként Réti Zoltán hagyta el szolgálati helyét november 3-án este, miután megvonták a bizalmat tőle. Ezt megelőzően néhány rendőr és nemzetőr panaszkodott Schiffernek Rétire, aki állítólag durván bánik velük, s emiatt nem hajlandók vele tovább együtt szolgálni. Schiffer az este 6 órakor kezdődő nemzeti bizottsági ülésen erről beszámolt, s az ott született döntés értelmében került sor a főhadnagynak az állásából való felfüggesztésére (ekkor történt a határozathozatal az ávósok már említett elszállításáról is). így aztán Rétit valamikor este nyolc óra körül behívatták a lakásáról a nemzetőrségre, és közölték vele a felfüggesztés tényét. Fegyverét, igazolványát neki is le kellett adnia, egyenruháját viszont ő is megtarthatta. Ugyanekkor, az esti bizottsági ülésen megszavazták Onódy Tibor kisgyóni bányász eltávolítását is a járási nemzeti bizottságból azzal az indokkal, hogy Onódy a funkciójára méltatlanná vált. Több helyütt is mint a járási nemzeti bizottság elnökének katonai helyettese mutatta be magát minden felhatalmazás nélkül. (Ilyen funkció nem is létezett itt.) Kiss Sándor bakonycsernyei zenetanár, aki dr. Králitz Gyula titkár helyettese volt, Onódyt maga is Kovács István katonai helyettesének nevezte néhány alkalommal. Kiss Sándor egyébként meglehetős passzivitással viseltetett pozíciójában - a győri választáson történt részvételétől eltekintve a járási nemzeti bizottságban való effektív tevékenységéről nincs is tudomásunk -, s ez a tény valószínűleg szintén szerepet játszott abban, hogy titkárhelyettesi beosztásából Onódyval együtt őt is leváltották. 120 Králitz Gyula közben megemlítette Schiffernek, hogy nemrégiben keresték az ifjúsági nemzetőri csoporttól újabb fegyverekért, mire ő kifakadt: „Nem vagyok fegyvergyáros, forduljanak a nemzetőrséghez!" - de azért közölte velük a székesfehérvári katonai parancsnokság telefonszámát. Horváth István tanúvallomásából tudjuk, hogy a késő este véget ért - utolsó járási nemzeti bizottsági ülésről együtt távoztak Klujber Lászlóval. Mielőtt a községi tanácsház előtt elváltak volna, Horváth felajánlotta veszély esetére Táncsics utcai lakását a pártvezető országgyűlési képviselőnek, aki azonban arra nem tartott igényt, mondván, hogy biztonságban érzi magát. (Klujber részére nemcsak Horváth és Bándy, hanem idősebb Szakály Kálmán is felajánlotta szükség eseté120 A forradalom lejáratására induló pártkampány szerint Onódy hétpróbás bűnöző, többszörös börtöntöltelék volt, aki a nemzeti bizottság józanabb tagjait is az orruknál fogva vezette. A rendelkezésünkre álló dokumentumokban ilyen vonatkozású adatokat nem találtunk. Onódy Tibor nevét például a jogerősen elítéltek statisztikai lapjain sem leltük fel. Ez ugyan még nem jelenti azt, hogy Onódy nem lehetett priuszos, de mindenestre nem is erősíti a róla kialakított negatív képet.
