Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

zik magukat, akár a Kert utcai lakásában is menedéket kaphatnak. Varga ugyanezt megüzente Bednár Sándor nemzetőrrel a fia sógorának, Mező Bélának is, akinek a felkutatása szintén nem járt eredménnyel. (O ez idő tájt már a helyi szovjet alakulatnál tartózkodott. Nagy valószínűséggel ott volt Szabó István nyomozó is.) Bednár Sámuelnek, akit közbenjárására fogadtak be családostul Némethék, ugyanilyen tartalmú levelet is küldött. Hogy Varga Miklós valóban komolyan gondolta a segítségnyújtást, bizonyítja Lendvai és Köves bírósági tanúvallomása is 1958-ban. November 3-án alaposan felkavarta a kedélyeket Móron az a tény, hogy felbukkant a faluban a veszprémi börtönből szabadult Csonka Elemér rablógyilkos, és a nemzetőrök információi szerint a Tábor utca végén, a cigánytelepen rejtőzött el. Állítólag szabadulását követően, az előző napon egy rablótámadás során Bodajkon agyonlőtt egy embert, s most fegyverével valamelyik rokona vagy ismerőse bújtatja. (A bodajki halotti anyakönyv áttanulmányozása során nem találtunk olyan adatot, ami az állítólagos gyilkosságra utalna.) Csonka kézre kerítésére körülbelül rajnyi erővel vonultak ki a nemzetőrök. Az alegységet, amelyben részt vett a nemzetőri szolgálatot vállalt apósa is, Vincze vezette. Nem jártak eredménnyel, a keresett bűnözőt ekkor nem sikerült elfogniuk. Ugyanakkor mégiscsak kisebb botrányt kavart a fellépésük, mivel a kiserdő szélére összeterelt, a bűnöző bújtatásával gyanúsított cigányoknak vagy húsz-harminc főnyi csoportja hangos jajveszékelést csapott. A riadalom oka az volt, hogy a sáros úton Vincze apósa elcsúszott, a kezében tartott, lövésre kész fegyver elsült. A lövést meghallotta a közelben más ügyben szolgálatban lévő, Lendvai Konrád és Kovács Gyula alkotta nemzetőr-járőr, s a helyszínre siettek. Vincze a cigányok őrzését apósára és Lendvai Konrádra bízta, ő maga a többi nemzetőrrel a cigánytelepet és a közeli temetőt kutatta át. Lendvai az őket fenyegetően körülvevő, kiáltozó, jajveszékelő romákat más módon nem tudta kordában tartani, a levegőbe lőtt figyelmeztető lövés után néhány elmenekülő kivételével egy épületbe terelte őket. Ezek meg voltak győződve róla, hogy most kivégzik őket. A kutatás befejeztével viszszatérő Vincze megdorgálta Lendvait, amiért - szerinte - nem tudta a cigányokat visszatartani. Ezután mindnyájukat szabadon bocsátották. Csonka Elemért a későbbiekben elfogták, az egyik házban egy kívülről nem látható, elfalazott, ún. vakablakban bújt meg. A házkutatás során bukkantak rá. Az esti órákban tartott második, s egyben utolsó nemzeti bizottsági ülésen megfogalmazott elhatározás értelmében, amelyet a most is jelen lévő Klujber László is megszavazott, sor került az államvédelmi beosztottak Székesfehérvárra történő elszállítására. Mindez tehát a későbbi állításokkal, vádakkal ellentétben nem Schiffer János magánakciója volt: azért éppen ő kísérelte meg a nemzetőrség telefonján a kapcsolatfelvételt az ügyben a forradalmi katonai tanáccsal, mert a fehérvári fegyverbeszerzés folytán ismerte azt a személyt, aki az ávósok ügyét intézte. Többszöri próbálkozás ellenére sem jött létre a telefonösszeköttetés, ezért Schiffer a telefonszámot ott hagyta a telefonközpontosnál, s a bizottság nevében utasította Varga Miklós nemzetőrparancsnokot, hogy amint sikerült az illetékes-