Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

illegálisan tartanak lőfegyvert.) A gyűjtőíven a felkeresett személyek - így Pirók, majd később a kapitányságon felesége ráhatására jelentkező Kass is - nyilatkoztak arról, hogy nincs a birtokukban vadászfegyver. (E tekintetben Kass igazat is mondott, ő ugyanis egy revolvert tartott engedély nélkül a birtokában. Ezt sem adta le, s másnapig ismét ismeretlen helyen húzódott meg.) Csak egy, az iratokban „ismeretlen térképész főhadnagyként" emlegetett férfitól vonták volna be a pisztolyát a lakásán, aki azonban azt nem adta át (!) Lendvainak, hanem velük tartva, maga vitte be s adta le Vinczének illetve Kövesnek átvételi elismervény ellenében. (Köves István vizsgálati dossziéjában található egy átvételi elismervény, eszerint Walch Emil móri nyomozó főhadnagytól átvett egy darab pisztolyt, két darab tárat, tizenegy töltényt 1956. november 3-án. Ezt a dokumentumot Köves a nemzetőri nyomozó csoport vezetőjeként - és nem, mint a vádiratban szerepel, politikai nyomozóként (!) - írta alá. Feltehető, hogy Walch Emil és az „ismeretlen térképész főhadnagy" azonos. Köves vallomása szerint egyébként összesen négy vadászpuskát vontak be, ezek egyike sem volt golyós fegyver.) Amint azt említettük, Szabó Lajos járási tanácselnöktől - és rajta kívül egy tsztagtól - személyesen Vincze Kálmán hozta el a puskáját. (Ugyanakkor megkockáztatjuk azt a megjegyzést, hogy egy esetleges házkutatás során a nemzetőrök nagy valószínűséggel több háznál is találtak volna - párttagoknál épp úgy, mint pártonkívülieknél - illegális fegyvert, mivel a fegyverrejtegetés, az orvvadászat a háború utáni egy-másfél évtizedben a lakosság körében legfeljebb egyfajta csínytevésnek számított. Hogy a forradalom leverése után e tekintetben vajmi keveset változott a közfelfogás, arról bőven lesz még szó a továbbiakban.) A forradalom első napjainak tapasztalatai (szobordöntés, a pénzügyőrség és a tanácsházak feldúlása, a svábok és a telepesek egymás elleni garázda fellépései) következtében elterjedő rémhírek hatására - mint emlékszünk rá - több kommunista is elrejtőzött. A nemzeti bizottság presztízskérdésnek tekintette a lakosság biztonságát, s ezért adta ki a már említett felhívást: mindenki térjen haza otthonába, mert a közbiztonság szilárd, de ha kell, fegyveres őrt biztosítanak annak a számára, akinél az indokolt. A felhívás hatására hazament többek közt már 2-án estefelé az említett Kass Dániel és Pirók Emil (nem esett egyiküknek sem bántódása), de Madarász Sándor, Szekeres László, Mező Béla továbbra is ismeretlen helyen tartózkodott. November 3-án délután Vincze szerzett egy autót a járőr számára - ennek rajta kívül Köves, Lendvai és Kovács voltak a tagjai -, s egy beérkezettjelentés alapján azzal mentek ki a Vörös Csillag Tsz-hez, hogy az állítólag ott bujkáló Szekerest és Madarászt megkeressék. Szétnéztek a kazlaknál, bementek az ún. oltóházba is (itt volt a 1919-es veterán kommunista Hegedűs András kertész lakása), de egyikük sem volt ott. Amikor mindezt jelentették, Varga közölte, hogy Szekeres is, Madarász is otthon van már. Ezt megelőzően Román Antal nemzetőr is kereste Madarászt Varga Miklós utasítására, ő sem járt eredménnyel. Varga egyébként utasította a kiküldött járőröket, hogy amennyiben megtalálják a tanácselnököt és helyettesét, közöljék velük: személy szerint ő, a nemzetőrparancsnok garantálja a biztonságukat, de ha még így is veszélyben ér-