Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
fogdahelyiségben ült. Amikor a villanyszerelőt visszavitték a cellába, ő nem látta, „csak Kaviczki panaszolta, hogy kiverték két fogát." (Kaviczkinak műfogsora volt!) A bírósági iratok közt található egy kézírásos, indigós igazolás Kaviczki sógora, Szluka János szavaival és aláírásával. Ebből idézzük: „Csernyén nem nyúltak hozzá egy újjal se, de Móron egy nemzetőr háromszor megrúgta a lábát, arról, hogy a fogait kiverték, nem szólt semmit." Nem tesz említést bántalmazásról Vincze és Réti sem, aki akkor az őrszemélyzet parancsnoka volt. Ezzel kapcsolatban egyébként a bíróság sem tudott konkrétumot megállapítani. Kaviczki állítása szerint fogva tartásuk idején, azaz három napig (!) nem kaptak élelmet, ezt azonban az ávósokat meglátogató Gaskóné és Gaskó ugyanúgy megcáfolta a bíróságon, mint Sz. Nagy Imre, vagy Szluka János. Sz. Nagy Sándorné maga is többször meglátogatta a férjét, s mint a bíróságon elmondta, személyesen Varga Miklós kísérte oda. Ezek után Kaviczki János szavahihetősége legalábbis kérdéses. Ezekben a napokban a nemzetőrség épülete előtt mind gyakoribb volt a csoportosulás. Az emberek követelésére sor került a településen népszerűtlen rendőrök leszerelésére. Elsőként Sárvári főhadnagytól vették el szolgálati fegyverét és rendőrigazolványát (egyenruháját megtarthatta). Ez - mint említettük - a győri út másnapján, október 31-én délelőtt 10 órakor történt. Sárvári ezzel kapcsolatban azt mondta a bíróságon, hogy vele egy öttagú csoport közölte a nemzetőrségen: további szolgálataira nem tartanak igényt. A bizottságnak Varga, Vincze és Kiss is tagja volt, de Schiffer János nem. A későbbiekben Csizmadia János, Hűmmel János 118 , Moór Mihály törzsőrmesterek, Baranyák Pál alhadnagy, Szabó István és Gál Rudolf nyomozó hadnagyok eltávolítására is sor került. Vincze Kálmán hajtotta végre a leszerelésüket, kijelentve, hogy a jövőben nem hajlandó Szabóval és Baranyákkal együtt dolgozni. A megtorlás idején azonban azt állította, hogy a leszerelést nem tartotta végleges megoldásnak, valójában csak ideiglenes szabadságolásnak szánta eljárását, s a kényszerítő körülményekre, a tömeghangulat leszerelésére hivatkozott. A nemzetőrség felállítása és működése sikeres volt, a közbiztonság rendkívül gyorsan megszilárdult. (Ezt, amint arról már szóltunk, kénytelen-kelletlen Réti Zoltán rendőr főhadnagy, a közrendvédelmi alosztály vezetője is elismerte a bíróság előtt.) Az állandó, éjjel-nappal folytatott járőrtevékenység következtében az előző napokban oly gyakori sváb-telepes viszály lecsillapodni látszott. Ugyanakkor az október végi fogolyszabadulások következtében számos köztörvényes bűnöző is felbukkant a környéken. Éppen ez volt az oka annak, hogy az 1945 óta rendőrként szolgáló, a bűnüldözésben tehát jelentős tapasztalatot felhalmozott Vincze Kálmán javaslatára és vezetésével létrehozták a már említett bűnügyi nyomozó csoportot, ahol közvetlen beosztottja Köves István lett. (Köves Izmindi Sándor kérésére október 31-én este lépett be a nemzetőrségbe.) 118 Hűmmel Jánost, mivel nem mert hazamenni, két nemzetőr kísérte lakásáig Varga utasítására.
