Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
József, aki a járási nemzeti bizottság és a nemzetőrség közt egyfajta összekötői szerepet is vitt túl azon, hogy önmagának - miután járőrőrszolgálatban nem akart részt venni - bűnügyi nyomozói beosztást vindikált a nemzetőrségben, a lövés eldördülését követően Schiffer Jánossal az őrsre sietett, megállapítandó, mi történt. 115 Varga Miklós nemzetőrparancsnok maga is a helyszínre ment, s az ott lévő Rétivel, Schifferrel megállapították, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem lőtt senki az épület felső szintjén tartózkodó ávósokra, vélhetően valamelyik fegyelmezetlen őr véletlenül sütötte el fegyverét. (Varga aggálya mindazonáltal nem volt alaptalan egy esetleges provokációt illetően: a szomszédos ház magas téglakerítéséről könnyedén az ávósok szobájába lőhettek volna.) Kiss ennek ellenére látványos jelenetet rendezett 116 , felelőssé téve Vargát is amiatt, hogy a letartóztatottakat nem megfelelően őrzik, s követelésére azoknak le kellett menniük a cellákba. (Az őrszemélyzet tevékenységéért Réti főhadnagy felelt.) Schiffer Kiss túlzó fellépésére elhagyta az őrsöt. Varga az esetről beszámolt Horváth Istvánnak is, hozzátéve, hogy ilyen körülmények között nem felel a foglyok testi épségéért, ennek következtében született az a nemzeti bizottsági határozat aznap, szombaton este, hogy az őrizeteseket Székesfehérvárra kell szállítani a megyei börtönbe védőőrizetbe. 117 (Korábban két alkalommal is keresték Vargát Székesfehérvárról, hogy járuljon hozzá a letartóztatottak elszállításához, ő azonban ebbe nem egyezett bele.) A móri fogdában egyetlen őrizetest sem bántalmaztak. Kaviczki János ennek ellenére a nyomozás idején azt vallotta a nyomozóknak, hogy a nemzetőrök őt durván ütlegelték, négy fogát puskatussal kiverték. Bántalmazójaként Kisst nevezte meg. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy mikor történt a lefogottak kihallgatása, ez valószínűleg az imént bemutatott eseményt követően lehetett, Kiss fellépésének hatására. Amikor Steffkót felhozták a fogdából az egyik irodába, Kiss két társával, egyikük egy honvéd főhadnagy volt, megjelent a cellában és az ott egyedül maradt Kaviczkit - annak vallomása szerint - tettleg bántalmazta. (Kaviczki szerint az AVH szervezeti felépítésével kapcsolatosan kérdezgették, s egyes tagjai holléte iránt érdeklődtek.) Ennek azonban ellentmond, hogy mivel a cellák - mint arról már többször is szó volt - zsúfoltak voltak, Steffkó felhozatala után sem maradhatott Kaviczki egyedül, hiszen vele egy helyiségben tartózkodott Gaskó József is, aki a tanúvallomásában határozottan állította, hogy nem történt a cellában bántalmazás, és arról cellatársa sem tett említést. Ugyanígy vallott Sz. Nagy Imre is, aki a szomszéd 115 A fogda méreteivel kapcsolatosan ellentmondóak az adatok, a bírósági tárgyaláson a volt nemzetőrök 8 fős fogdáról beszéltek, míg Réti Zoltán főhadnagy két 2 fős fülkéről, szerinte összesen 4 férőhely volt az alagsorban. Itt hívjuk fel az olvasó figyelmét arra a későbbiekben bővebben bemutatandó tényre, hogy a megtorlás idején ugyanitt, az akkorra három fülkésre bővített, átépített a fogdában az átlagos létszám a 25-28 fő volt! 116 Kiss azt tette elsősorban szóvá, hogy az ávósok a szobában tartózkodnak, itt étkeznek, s csak éjszakára helyezik el őket a fogdahelyiségben. 117 Ebben az időszakban egy felhívás nyomán tucatjával jelentkeztek önként a megyei börtönben védőőrizetet kérő államvédelmisták, míg másokat a nemzetőrség illetve a honvédség járőrei fogtak el. Összesen mintegy 100 AVH-s került a megyei börtönbe. Néhányan viszont illegalitásba vonultak, egyesek közülük a Vértes hegység erdeiben rejtőzködtek, mások a szovjet alakulatoknál bújtak meg.
