Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
lás estéjén, 2-án megkezdték. A második és egyben utolsó éjszakai őrséget november 4-ére, vasárnapra virradóra adták. A fegyverhiányon próbált segíteni Bándy Pál nemzetőr törzstiszt is, aki ennek érdekében kapcsolatba lépett a kisgyóni bányászkatonák forradalmi tanácsának elnökével, Árvay László honvéd törzsőrmesterrel. Ebben Köntös József volt a segítségére, aki ott volt üzemi büfés. Árvay ígért is egy szakasz fegyvertelen (!) honvédet, akik megérkezésük után a vájáriskolában kaptak férőhelyet, de egy részük feltehetőleg még 2-án, a többiek másnap kereket oldottak. Bándy és Köntös tovább kísérletezett, ezért Bodajkra mentek, ahol Hatfaludi Ernő főhadnaggyal beszéltek. O szintén csak ígérni tudott, így hát nem jutottak előbbre. Móron november 3-án, szombaton délelőttre összehívták a járási tanács dolgozóit a nemzeti bizottság, azaz a volt járási tanács épületébe, s ekkor közölték velük a nemzeti bizottság határozatát a munkahelyek számának csökkentéséről. Kovács István elnök kérte, hogy a dolgozók egyelőre ezt ne tekintsék elbocsátásnak, mert ahogy az elkövetkező napokban a normális munkarend megkezdődik, mindenkit folyamatosan behívnak. A fizetésüket addig is a szokott módon biztosítják az érvényben lévő kormányrendelet értelmében. Ezt követően nem csekély érdeklődést váltott ki a nemzeti bizottságból Schiffer János bejelentése a pártbizottság első titkárának állítólagos sikkasztásáról. Közölte: tudomására jutott, hogy Estélyi Gyula a korábbi napok valamelyikén nagyobb összeget vett fel a nemzeti bank helyi fiókjában, s azt minden valószínűség szerint saját céljaira fordította. Kérte a sikkasztásgyanús ügy azonnali kivizsgálását. Az összeg, amelyről szó van, mintegy 25 000,- Ft. (Varga Miklós vallomása szerint Estélyi 36 000,- Ft-ot vett fel jogtalanul, s ebből 22 000-et megtartott, a többit az apparátustagok között felosztotta.) Mint azt a bizottság megállapította, az egész ügynek olyan látszata volt, mintha Estélyi a pénzzel szökni készült volna, holott az már befejezett tény volt: néhány napja Szárra utazott, elvtársait magukra hagyta. Arról mindenesetre döntés született, hogy az ügyet a lehető legrövidebb időn belül ki kell vizsgálni, és amennyiben a gyanú beigazolódik, Estélyi Gyulát felelősségre kell vonni. Kiss József azonnal vállalkozott arra, hogy elutazik a párttitkárért gépkocsin. (Erre hamarosan sort is kerített, de Estélyi Gyula nem került elő.) A gyűlésen jelenlévő Szabó Miklós, a gépállomás párttitkára, aki a járási pártbizottságnak is tagja volt, a tényt elismerte, egyúttal hozzátéve, hogy a pénz megvan, mintegy háromnegyed részét Estélyi visszafizette. Valószínűleg a többi is megtérül - tette hozzá. (Schiffer információi egyébként ezúttal is Kiss Józseftől eredtek, hogy ő azokhoz hogyan jutott, bizonyára soha nem fog kiderülni.) A letartóztatott államvédelmisták november 3-án késő estig voltak a móri tisztiőrs fogdájában. Az első időszakban, pontosabban november 3-án délutánig a zsúfoltságra tekintettel azonban csak az éjszakákat töltötték az alagsorban, napközben a földszinti parkettás szobákban tartózkodhattak. Mindez csak akkor változott meg, amikor szombaton déltájban az épület közelében egy lövés dördült el, ám hogy az bárki felé is célzott lett volna, nem derült ki. Mindenesetre Kiss
