Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
Hogy a lövés véletlenül esett-e, vagy „merénylet" volt, sosem derült ki, mint ahogy az sem, vajon ki adta azt le, de tény, hogy Szarka Sándort később emiatt szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolta meg az ügyész. Schiffer a 31-én elhatározott fegyverszerző útra másnap, november l-jén délután két óra körül utazott el - megbízólevéllel a birtokában - a gépállomás dzsipjén Veszprémbe. Az autót Rieder János, a gépállomás gépkocsivezetője vezette, Schiffert Mergl József és Onódy Tibor kísérte el. A kocsit valószínűleg már telefonon elkérte Varga vagy Vincze a gépállomás igazgatójától, Dobos Sándortól, mert mire Schifferék odaértek a „láncos" kastélyhoz, az udvaron már várta őket a dzsip és sofőrje. Ezzel szemben Dobos Sándor a bíróságon azt mondta, hogy az irodájában történt az autó „rekvirálása", Schiffer ellentmondást nem tűrő hangon utasította őt az átadásra. Ez a stílus inkább a Schiffer kíséretében volt Onódyra vall, ám róla nem esik szó. Schiffer állítása szerint Dobossal soha nem beszélt, nem is találkoztak egymással. Ami tény, hogy a kocsi megjárta Veszprémet, Jutást, aztán újra Veszprémet, mire sikerült egy tekintélyes fegyvermennyiséget kiutaltatniuk. Először a veszprémi munkástanácsnál jelentkeztek, ők azonban miután a készletük elfogyott - nem tudtak nekik adni. A katonai parancsnoksághoz küldték őket. Innen Jutásra utasították Schifferéket, onnan meg vissza Veszprémbe, a honvéd kiegészítő parancsnokságra. Ott végre kaptak egy kiutalást, s erre a papírra a jutási raktárból megkapták az 5 géppisztolyt, 24 puskát, 2 golyószórót, 1 láda kézigránátot (körülbelül 24 darabot), lőszert. 101 A hadianyaggal alaposan felmálházott gépkocsi hazafelé vezető útja is bővelkedett izgalmakban. Erről azonban nem Schiffer János vallomásaiból tudunk, hanem Dobos Sándoréból 102 , aki másnap arról faggatta Riedert, merre jártak, mit intéztek. A gépkocsivezető elmondása szerint egy hatalmas szovjet harckocsi- és gépjárműoszloppal találkoztak, szinte egy örökkévalóságnak tűnt, amíg elhaladtak mellette. Ezen idő alatt Onódy a géppisztolyát, Schiffer az útra Vinczétől kölcsönkapott pisztolyát tartotta lövésre kész állapotban. Szerencséjükre konfliktusra nem került sor, baj nélkül érkeztek vissza Mórra valamikor az esti órákban. A rendőrkapitányságon - azaz a nemzetőrség parancsnokságán - bevételezték a készletet, és a raktárban helyezték el. A beszerzőút tehát eredményes volt, de a hozott fegyverek mennyisége még mindig nem bizonyult elegendőnek, ezért a későbbiekben Schiffer János a megyeszékhelyen, a hadtestparancsnokságon is járt fegyverekért. 101 A golyószórók szovjet, Gyektyarjev DP „tányéros" golyószórók, míg a géppisztolyok szintén szovjet gyártmányú PPS-41 típusú csigatáras (a köznyelvben „dobtáras", a használóik által pedig „gitár" becenéven hívott) automata fegyverek voltak, a hadipuskák pedig Mauser-rendszerű karabélyok, illetve szintén szovjet gyártmányú 98/39 M, a csőhosszuk miatt „dióverőnek" csúfolt szuronyos ismétlőpuskák voltak. Ezeket a fegyvereket a Magyar Néphadseregben annak megszervezésével egyidejűleg rendszeresítették. Marokfegyverként a PPS lőszerével tüzelő 7,62 mm-es TT (Tokarjev)- pisztolyt használták. 102 A vizsgálat idején Schiffer János kísérői már nem voltak Magyarországon, így őket a hatóságok nem vonhatták kérdőre az ügyben. (Rieder „Hanzi" novemberben egy ismerős, disszidálni szándékozó családot ezzel a terepjáróval szállított el Győrig. Útjukat vonattal folytatták, majd kalandos körülmények között, gyalog szöktek át a határon Ausztriába. A gépkocsin utazó egykori kisdiák, Nagy János „Visszatekintés a múltba" c. visszaemlékezése alapján. A dzsip később visszakerült a gépállomásra.)
