Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

Amikor Schifferék visszaérkeztek a nemzetőrségre, egy csoport éppen készülődőben volt valahova. Schiffer kérdésére azt válaszolták, hogy a nemzeti bizottság által hozott határozatot, amely szerint az AVH-tiszteket őrizetbe kell venni, most fogják foganatosítani. A közlést tudomásul vette, és hazament. A letartóztatásokat Vincze hajtotta végre november l-jén este 8 óra tájban, s ennek praktikus okai voltak. A rendőrtiszt személyesen ismerte az öt államvédelmi beosztottat, azok lakcímét, évekig közvetlen munkatársak voltak, sőt baráti kapcsolatban álltak egymással; a komplikációk elkerülése érdekében az látszott célszerűnek, ha maga megy a tisztekért a lakásukra. Vincze tehát mintegy saját hatáskörében, a maga embereivel bonyolította le az őrizetbe vételt. Ez alkalommal nem jártak teljes sikerrel, mert Gaskó József államvédelmi hadnagyot nem találták otthon, az Árpád utcában, de a másik négy főt bekísérték a tisztiőrsre, amelynek az alagsorában volt a két kétszemélyes fogdahelyiség. A cellákba került Sz. Nagy Sándor hadnagy, Rostás Lajos és Lóránt István főhadnagy, L. Szabó Lajos hadnagy. (Gaskó, aki akkor már egy-két napja Tárnokpusztán tartózkodott - Petracsek István antedatált munkaszerződéssel „elhelyezte" a gyapjútermelő vállalatnál saját felelősségére -, másnap önként jelentkezett a kapitányságon. Vincze előzőleg ígéretet tett Gaskónénak, hogy a férjének nem esik bántódása.) Varga elgondolása tehát helyes volt a letartóztatások technikai lebonyolítását illetően. A feltételezések szerint egyébként hamarosan felállt volna egy igazolóbizottság, amelynek az államvédelmisták addigi tevékenységét kellett volna vizsgálnia, s amennyiben az szükséges, úgy bűnvádi eljárás alá vonták volna őket egyéni elbírálás alapján. (A bizottság létrehozására azonban a forradalom idején nem került sor. Viszont a Kádár-kormány megtette ezt - meglehetősen felemás módon - helyettük.) Még a reggeli órákban, ugyanezen a napon (november l-jén), az előző esti megbízatás értelmében Varga Miklós parancsnok Gömbös Zoltánnal és a hozzájuk csapódó Kiss Józseffel Bakonycsernyére utazott egy személyautón, hogy az ott már korábban megalakult nemzetőrséget ellenőrizzék, illetve hazafelé tartva felkeressék hasonló céllal az útbaeső Balinkát és Bodajkot is. Bakonycsernyén először a községházára mentek, ott közölték velük, hogy a nemzetőrség elhelyezési körlete a volt rendőrőrsön van. Amikor a nemzetőrségre megérkeztek, éppen hírt kapott Dreska Imre és Buda Sándor nemzetőröktől az ottani parancsnok, a frissiben kinevezett Simon József arról, hogy a faluba három ÁVH-s érkezett. Alaposnak látszott a gyanú arra, hogy ők lőtték le azt a honvédet a falu határában, aki az előzőleg egy ismeretlen által elvágott telefondrótot javította. A Simon által kiküldött nemzetőrök: Vágó Imre, Dreska Károly és Dreska Imre, majd a motorkerékpárral éppen Győrből megérkező Rakk Ernő és utasa, Karajos István rövidesen behozták az őrsre Kaviczki János ávós hadnagyot, Sz. Nagy Imre ávós törzsőrmestert és Steffkó Károlyt. Steffkóról hamarosan kiderült, hogy civil ember, villanyszerelőként állt a székesfehérvári szovjet parancsnokság alkalmazásában. (Mindhárman polgári ruhában voltak.) Kaviczki János bakonycsernyei születésű volt, családjával a megyeszékhelyen élt, a megyei főosztályon szolgált po-