Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

„A LEVÉLTÁR A MEGYÉNEK LEGDRÁGÁBB KÖZKINCSE..."

szabadságharc utáni esztendőkben konszolidálódott, állandósult a tisztikar személyi összetétele és állandósult a megyei adminisztráció székhelye is (Székesfehérvár, régi megyeháza, napjainkban: Megyeház utca, az épület a Szent István Király Múzeum kiállításainak ad otthont). 1719-ből ismerünk egy feljegyzést, amely szerint a vármegyeháza épületében, vasajtóval lezárt helyiségben, az addig keletkezett protocollumokat és egyéb aktákat a levéltárban tárolják. Az ott elhelyezett iratok kezelését a vármegyei főjegyző, majd az aljegyzők végezték. Korántsem volt megnyugtató a nemesi vármegye „emlékezetének" és jogbiztosító iratainak kezelése, még akkor sem, ha az 1770-es években az iratokat a keletkeztető hivatalok szempontjából elkülönítették, majd az azonos iratképzőn belül állagokat alakítottak ki. II. Józsefnek a vármegyei adminisztrációt szabályozó rendelete végérvényesen a levéltárra, az archívumi állapotokra irányította a figyelmet. 1785. augusztus 5-én gróf Mailáth József királyi biztos elrendelte a „rendetlen állapotban levő levéltár" rendezését, továbbá a nemesekre vonatkozó kataszter öszszeállítását és a jegyzőkönyvek „mikénti elkészítését" tudniillik, hogy „összevarrassanak, a jegyző által aláírattassanak és az alispán által megvizsgáltassanak". A rendeletnek lett következménye, hogy Hrabovszky Gáspárt regisztrátornak kinevezték, nem önállóan, hanem a főjegyzőnek alárendelve végezte munkáját a levéltárban. Fejér megye első levéltárnoka az 1797-ben kinevezett Modrovich Ignác, őt 1802-ben Loktsánszky Antal követte. Loktsánszky személyéhez kötjük az új vármegyeháza (napjainkban Szent István tér 9.) földszintjén kialakított levéltári helyiségek berendezését és a régi vármegyeházából kötegekben átszállított iratok rendezésének megkezdését. A levéltár fontosságát, jelentőségét azzal is hangsúlyozták, hogy közvetlenül a főispáni és az alispáni hivatal szomszédságában jelölték ki helyiségeit. Az archívum közjogi szempontból is szimbolikus értelmet kapott, a mindenkori főispán beiktatásakor nemcsak a vármegye pecsétjét és zászlaját, hanem a levéltár kulcsait is átvette. Összegző munkák készültek a levéltárban: 1818-ban ellenőrizték és hitelesítették az 1692-től keletkezett nemesi közgyűlések jegyzőkönyveit, 1828ban másolat készült az 1715. és 1720. évi összeírásról. 1833-ban elkészült a levéltárban elhelyezett iratok leltára. Egy 1857-ben hitelesített összegzésből pedig arról értesülünk, hogy 1849-ig, az abszolutizmus időszakának kezdetéig, a megyei adminisztráció protocollumait és aktáit a levéltárban helyezték el, azokat a levéltárnok őrizetére és kezelésére bízták. A levéltárnokok a megyei közgyűlés megbízásából 1692-től 1845-ig összeállították a tisztviselők kataszterét, a táblabírák névjegyzékét. Az archontológiai összegzést feltehetően az első levéltárnok, Modrovich Ignác kezdte meg, erre utal az az 1780-as években német nyelven szerkesztett nyomtatvány, amelyet a névsor összeállításához felhasználtak. 6