Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

„A LEVÉLTÁR A MEGYÉNEK LEGDRÁGÁBB KÖZKINCSE..."

„A LEVÉLTÁR A MEGYÉNEK LEGDRÁGÁBB KÖZKINCSE. Fejér vármegye levéltárnokai: Modrovich Ignác 1797-1802, Loktsánszky Antal 1802-1823, Somogyi Ábrahám 1823, Thaly Károly 1824-1832, Nagy Boldizsár 1832-1865. 1857 és 1867 között az iratok gondatlan kezelése következett be, ugyanis az 1867-ben fólevéltárnokká kinevezett Rosty Zsigmond tájékozódása után elkeseredetten vetette papírra: „egyáltalán nem tudom, mit, hol keressek..." A főlevéltárnok megkezdte a levéltárban őrzött iratok teljes körére kiterjedően a rendezést, ugyanakkor a megyei bizottmány határozata értelmében selejtezésre is sor került. A selejtezési bizottság és a főlevéltárnok közötti munkamegosztás abban fejeződött ki, hogy az 1780-ig keletkezett közgyűlési iratokat Rosty rendezte, azokra a selejtezés nem terjedhetett ki. A selejtezési bizottság úgy foglalt állást, hogy az 1780 után „a múlt tekintetében érdektelenné vált egyes irományok a bizottság felügyelete alatt eltávolíthatók". A polgári pereket megtartandónak ítélték, ugyanakkor a bűnvádi iratokban jelentős selejtezést hajtottak végre. Rosty utasítására nem selejtezhették a boszorkányperekre és a vallási ellentétekre vonatkozó iratokat. Megselejtezték a levéltárban elhelyezett könyveket is, összesen 770 kötetet értékesítettek árverés útján. 1869. május 24-én a történeti értékkel nem bíró iratok eladására került sor. Ekkor 30 mázsa papírt adtak el, 93 forinttal gyarapodott a megyei pénztár, ugyanakkor felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat semmisítettek meg. Köztük „régi faluszámadásokat, adókönyveket, gyűlési és törvényszéki iratokat, himlőoltási rovatos jelentéseket, s több efféle érdeknélküli iratokat és nyomtatványokat". A selejtezési bizottság távozását követően Rosty a kutatómunkának szentelte a hivatalban töltött idejét. 26 ív terjedelemben feldolgozta a megye históriáját, többek között a Rákóczi-szabadságharc történetét, a megyei nemesi felkelősereg részvételét az osztrák örökösödési és a hétéves háborúban. 1692-től a 18. század közepéig feltárta a megyei adózás alakulását, jegyzetei kiterjedtek a nemzetiségi és felekezeti viszonyok alakulására is. Rosty Zsigmond kutatásai, amelyeket nyugállományba vonulását követően is, 1875-ben bekövetkezett haláláig végzett, nem hasznosultak, sem a köztörténetírás, sem az őt követő fólevéltárnokok nem használhatták feljegyzéseit, mert a hagyatékát képező, könyvekkel és iratokkal megtöltött három láda átvizsgálásától az örökösök elzárkóztak. Hasonló sorsra jutott a Rosty Zsigmondot követő főlevéltárnok Fekete János hagyatéka is, azzal a különbséggel, hogy amíg a Rosty-hagyaték utóéletét ma sem ismerjük pontosan, addig Fekete hagyatékáról, amelyben levéltári iratok is voltak, tudjuk, hogy az örökösök árverésen értékesítették. A megyei levéltár első rendszerezője az 1877-ben fólevéltárnokká kinevezett Modrovich Ignác volt. Modrovich a vármegye árvaszéke ülnökének feladatkörét cserélte fel a főlevél tárnoki tisztséggel. Kinevezésekor már működött a törvényhatósági bizottság kinevezte selejtezési bizottság. Az ekkor végrehajtott selejtezés az abszolutizmuskori iratokra terjedt ki, s ezen források utóéle-