Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

„A LEVÉLTÁR A MEGYÉNEK LEGDRÁGÁBB KÖZKINCSE..."

„A LEVÉLTÁR A MEGYÉNEK LEGDRÁGÁBB KÖZKINCSE... fogalmazta meg Modrovich Ignác főlevéltárnok, aki 1877 és 1895 között vezette az intézményt. Közkinccsé, a kutatók által látogatottá azonban csak a 20. századtól vált. Fejér Vármegye Levéltárát 1692 és 1849 között részletesen bemutató kötet nemcsak leltára, fond- és állagjegyzéke az értékekben gazdag kincsestárnak, hanem az érdeklődőket, mindenekelőtt a kutatókat tájékoztatja, olyan segédkönyv, amely feltárja az iratok forrásértékét, hivataltörténeti áttekintést nyújt, megteremti a sokoldalú szolgáltatás alapjait is, egyben közel tíz levéltárosi generáció munkáját összegzi. A bevezetőben igyekszünk tisztázni, a nap mint nap felvetődő kérdést, mi történt a török hódoltság előtti királyi, majd nemesi vármegye archívumával? A kérdés annál is indokoltabb, mivel Fejér vármegye egyike az első, a Szent István alapította comitatusoknak. A válasz tragikusan egyszerű: I. Szulejmán szultán 1543-ban foglalta el Székesfehérvárt és Fejér megyét. A megyei adminisztráció Veszprémbe menekült, feltehető, hogy a nemesi vármegye archívumát is oda menekítették. 1543 októberében Fejér megye alispánja elnökletével törvényszéki ülést tartottak, amelyen az idegen kézre került birtokok sorsáról határoztak. Ezt követően a megyei tisztikar tevékenységéről megbízható adatokkal nem rendelkezünk, a nemesi vármegye levéltára a török hódoltság első esztendeiben megsemmisült. A 17. század első felében a hadjáratoktól mentes esztendőkben Fejér megye nyugati peremvidékét Veszprém vármegyéből, az északkeleti területeket pedig Komárom vármegyéből adminisztrálták. Fejér vármegye újjászervezésére a török hódoltság után, 1692-ben került sor. A restauráció fordulópontot jelentett; a megyei határozatok írásba foglalása, az írásbeliség megszilárdulása megvetette a levéltár alapjait. Jóllehet több mint két évtizeden át a források „hallgatnak" az archívum létéről, tudjuk, hogy a nemesi közgyűlések és törvényszéki végzések protocollumait az alispán, majd a vármegyei főjegyző kezelte. A megyei adminisztráció a Rákóczi-