Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

„A LEVÉLTÁR A MEGYÉNEK LEGDRÁGÁBB KÖZKINCSE..."

téhez tartozik, hogy 1860 novemberében a Bach-korszak iratainak egy részéből a megyeháza előtti téren rakott máglya „örömtüze" is jelezte az alkotmányellenes évtized végét. Az 1860-1861-es alkotmányjogi küzdelmek, majd a Schmerling-provizórium időszakában sem kísérte figyelem az 1849 ősze és az 1860 októbere között keletkezett császári és királyi megyehatósági iratokat. A megmaradt kötegeket irodákban, a folyosókon elhelyezett szekrényekben és a megyeháza padlásán tárolták. Selejtezésükre 1877-ben került sor, de ekkor selejtezték a 18. századi adóösszeírások 60 kötetét is. Modrovich Ignác a selejtezés tapasztalatainak hatására vetette papírra: „az iratok rendezése, selejtezése a legkiválóbb figyelmet és szakképzettséget kívánja, így az iratok megőrzése és az utókornak teljes átadása legszentebb kötelességeink közé tartozik". 1877-et követően a rendezési munkák kaptak prioritást a megye vezetőitől is. A főlevéltárnokot kinevező Szőgyény-Marich László főispán a személyes kihallgatás során a levéltári iratok rendezését nemcsak alapfeladatul határozta meg, hanem hivatali kötelességévé is tette. Gyors ütemben haladt a rendezési munka, 1880-ban az alapvető közigazgatási és törvényhozási iratok 1692-től 1848-ig rendezett állapotban voltak, s segédleteik is elkészültek. A három éven át tartó munkát az alábbiakban összegezte a főlevéltárnok: „Három század kevert zagyvalékát kellő rendbe hozni roppant teendőket igényelt, de törekvésemet annyi siker mégis koronázta, hogy most már ügyiratokat, amelyeket korábbi időben a zavart állapot miatt hiába kerestek, ha azok tényleg léteznek, fellelni is lehet." A helyszűkével küzdő főlevéltárnok minden törekvése ellenére sem tudta elhelyeztetni a dokumentumokat az archívum helyiségeiben, az úriszéki iratok a padlásra kerültek. A raktározási gondok a század végén tetéződtek, nemcsak a megyeháza padlásán, hanem a pincében is tároltak dokumentumokat, nevezetesen a főszolgabírói hivatalok iratait. A főlevéltárnok mindennapi tevékenysége mellett jutott idő a kutatómunkára is. Modrovich Ignác az 1880-as évek elejéig 70 ívre terjedő feljegyzést készített azzal a céllal, hogy kutatásait a megyei monográfia összeállításában hasznosítja. 1882-ben elkészítette a levéltár leltárát, az intézmény első fondjegyzékét, rendezte a levéltár könyvtárát. A 19. század utolsó harmadában - nem tekintve a padlás és a pince egy részét - a levéltár a megyeháza földszinti boltozatos helyiségeiben a bejárati kaputól balra volt található. A tulajdonképpeni levéltár két tágas teremből és két hivatali helyiségből állt. Ez utóbbiak a főlevéltárnok és a segédlevéltáros szobái. A tágas termekben az 1692-től fennmaradt megyei közigazgatási iratokat őrizték, az újabbkori aktákat a segédlevéltáros szobájában helyezték el, így az 1867 után keletkezett közigazgatási iratokat, az egyházi anyakönyvek másodpéldányait, az 1872-től keletkezett árvaszéki iratok néhány kötegét és az 1885től kötelezően vezetett az ún. vízikönyvek köteteit. Az említett helyiségek mel-