Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

gyár (1895), Téglavető (1860), Téglavető-dűlő (1960). A ménesmajori Téglavető nem azonos helyileg sem az új téglagyárral. Az utóbbi Ilonamajor területén épült fel az 1800-as évek második felében. A korábbi téglavetők a mai község belterületén üzemeltek a téglaégető kemencékkel együtt. Ez a hely Magtári-dűlőként is előfordult 1828 és 1883 közötti iratokban. Tót utcza (1864). A Veszprém megyéből idetelepedő szlovákoktól kapta a nevét. Tisztás rét (1822), Törökhalom (1822), Törökhalmi-dűlő (1860). A halom Csillérmajor mellett található, és alatta egy pince volt az 1860-as években. A néphagyomány szerint a halmot a törökök hordták össze, nem tudni, mi célból. Egy nagyobb épület maradványait rejti itt a föld mélye. Török kapu (1930), Tőzegtelepek (1922), Urasági tábla (1822), Úsztató (1822), Úsztatói-dűlő (1863). Vadaskert (1979), 5 m magasan bekerített uradalmi terület volt 1945 előtt, amelynek vadállományát egy forrás látta el ivóvízzel. Vályoggödrök (1960), a már említett Téglavetővel kapcsolatos. Várdomb (1960). A Vadaskert kiemelkedő magaslata, amelyhez egy bejáró út vezet déli irányból. Jelenleg gyümölcsös. Vető-dűlő (1822), Vízéri-dűlő (1828). A XIX. századi szántóterület a Fisztói-forrás vizétől kapta a nevét. Völgyi-dűlő (1822). A hely egy teknő alakú, lapályos terület, amelynek egy részén kendert termesztettek a ladányiak az 1800-as évek első évtizedeiben. Zálogos (1822), Zálogos alja (1860).

(15) A település története 1848-ig A középkori település először egy 1266-ban keletkezett oklevélben fordul elő, ebben egy Ladányi Gunger nevű személy a literi nemesekkel valamilyen hitbér ügyében egyezkedett. Többet tudunk meg a faluról az 1283. évben keltezett forrásokból. Ezek szerint Ladány a királyné tulajdonát képezte, aki a birtokot a tárnokok kezelésére bízta. A királynénak ezek a szolgálattevői a királyi asztalt voltak kötelesek élelmiszerrel ellátni. Ilyenformán Ladány az udvari háztartást segítő jövedelmek kis részét fedezte. Ezt a tárnoki birtokot Erzsébet királyné, IV. László felesége, 1283 elején Domonkos visegrádi várnagynak adta. Még ez év októberében, a birtokot a nevezett személytől visszavéve, a királyné a veszprémi Szent Mihály egyháznak adományozta. Ezt megelőzően a várnagy a királynéi háztartás szükségleteinek biztosítására Fejér megyébe küldött tárnokokat, valamint a hozzá igyekvő ládányi előkelőségeket elfogatta, és ezeket több adószedővel együtt megölette.

(16) Nem sokáig lehetett a falu a veszprémi püspökség tulajdonában, mert 1322-ben, mint királynéi birtokot, Károly Róbert király Erzsébet nevű-