Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Erdős Ferenc: Lovasberény
Mezőgazdasági művelés alatt álló területeit síkvidéki talajok (mészlepedékes csernozjom, csernozjom barna erdőtalaj) borítják. Hegységi területeit homokon kialakult vörösbarna erdőtalaj és löszön képződött barnaföld fedi. Kisebb foltokban köves, sziklás váztalaj (Antónia-hegy, Vaskapu-hegy) is előfordul. A völgyekben réti talajok terjedtek el. A löszplatók kivételével mezőgazdasági területei erősen erodáltak, nagyobb részük (80-90%) talajvédelemre szorult. A községhatár egykori természetes növénytakarója zárt tölgyes erdő volt. A XVI. században még dombsági területeit is erdő borította. Erdőállománya az évszázadok során jelentősen megritkult, de az 1341 hektáros erdőterülete mezőföldi viszonylatban még így is jelentős. Természetes erdei között a cseres tölgyesek és a cserjés tölgyesek vannak túlsúlyban. Mesterséges erdeiben az akácosok és a feketefenyvesek dominálnak. 1 A Mezőföld löszborította hullámos felszíne és a községhatár hegységi területe az erdő- és gabonakultúra egyidejű jelenlétét biztosította. Évszázadokon át jelentett megélhetést, helyben megvalósuló, év közben is teljesnek mondható foglalkoztatást, a tavasztól őszig tartó mezőgazdasági munkát a téli időszakban az erdőművelés követte. Lovasberényt az itt élők szorgalma és a kedvező földrajzi adottságok a jelentős megyei települések sorába emelték. Folyamatosan lakott hely a magyar középkor korai időszakában, csupán a török uralom első évszázada jelentett törést a település fejlődésében. Az elhagyott falu a XVII. század közepétől vált ismét gyarapodó településsé. A XVIII. század közepén már a mezővárosok sorában találjuk; magyar és német lakossága kiegészül az iparos és kereskedő foglalkozású izraelitákkal. Múltját, vallását, kultúráját, mindennapi szokásait illetően vegyes lakosságú településsé váló Lovasberény a XX. század elejéig az anyagi és szellemi kultúra terén jelentősebb törések nélkül gazdagodó települése Fejér megyének. Határos Pátka, Csákvár, Vértesacsa, Veréb, Pázmánd, Nadap és Sukoró községekkel. A Székesfehérvártól északkeletre fekvő helység területéhez tartozó Szűzvár valószínűleg azonos a középkori oklevelekben előforduló Zevzd (1343) és Zewzd (1479) praediummal. Szűzvárpuszta néven a XVII. századi (1685) források említik. 2 A Csák nemzetségtől a Buzlai családig A község neve egy 1302-ben kiadott és 1419. évi átírásban fennmaradt oklevélben bukkan fel Lowazberen (Lovászberény) alakban. A Lovászbe-