Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

mesztettek. Egy kat. holdon 10,6 pozsonyi mérő termett. Kukoricatermésük kat. holdanként meghaladta a 20 pozsonyi mérőt. Burgonyát 90 kat. holdon termesztettek, az átlagtermés elérte a 80 mázsát. A mezőváros lakosságának állattartását a parasztgazdaságok igaerő- és házi szükséglete határozta meg. 500 ló, 24 jármosökör, 400 tehén és 900 sertés volt a földművelésből élők állatállománya. A török hódoltság időszakától folyamatos a méhtartás, az 1860-as évek elején a méhkasok száma megközelítette a 200-at.

109 Uradalomnak, parasztgazdaságoknak, iparosoknak és zsidó kereskedőknek az áruforgalom jelentős változását eredményezte a Fejér megyét átszelő vasúthálózat kiépülése. 1860-ban adták át a forgalomnak a Székesfehérvár-Új szőny közötti pályatestet. A személyszállítást és az áruforgalmat a székesfehérvári és a sárkeresztesi állomás biztosította. Az 1861-ben megnyitott Buda-Nagykanizsa közötti vasútvonallal a nyéki (Kápolnásnyék) és a martonvásári állomások igénybevételével teremtettek kapcsolatot. A vasúthálózat kiépülése az ipar és kereskedelem terén negatívan érintette a mezővárost: regionális piaci jellege fokozatosan csökkent, a zsidók elvándorlása tovább folytatódott. Csupán a földművelés terén tapasztalunk az 1860-as évek közepéig mennyiségi fejlődést, amelyet 1866-ban a fagykár és az aszály, az 1870-es évek elejétől pedig a mezőgazdasági értékesítési válság roppantott meg.

110 Felgyorsult a zsidó hitközség létszámának és így a mezővárosban és körzetében betöltött ipari, kereskedelmi szerepének csökkenése. Az 1840es évek elejétől tapasztalt elvándorlás azt eredményezte, hogy két évtized alatt közel 600 fővel, mintegy a felére csökkent a zsidók létszáma (1863ban 667 zsidó lakosa volt a mezővárosnak). Jelentősebb arányban apadt a hitközség gazdasági ereje, hiszen a mezővárost a tehetős, a vagyonos családok hagyták el. Ennek bizonysága a lovasberényi Weiss család históriája. Weiss Hermann 1834-ben Lovasberényben két nagyobb tímárműhelyt helyezett üzembe. Fia, Simon ugyanebben az évben önállósította magát és Tull Antallal társulva megalapította a Weiss és Tull céget. A tulajdonosok 1855-ben Székesfehérvárra települtek. Üzemük korszerű bőrgyárrá fejlődött, de nemcsak ipari tevékenységgel, hanem gabonakereskedéssel is foglalkoztak. Pesten az Orczy-féle házban bőr- és gabonaraktárral rendelkeztek.

111 A lovasberényi zsidó hitközség a szabadságharc leverését követő esztendőkben súlyos helyzetbe került annak ellenére, hogy a türelmi adót eltörölték és a feudalizmus felszámolásával az évente a földesúrnak fizetendő adó is a múltté lett. A Szegeden 1849. július 28-án megfogalmazott emancipációs törvényjavaslat elvi nyilatkozat maradt. A szabadságharcot vérbe