Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

fojtó császáriak 1849. október 22-én 2 300 000 forint összegben hadisar­cot vetettek ki a magyar korona országaiban levő valamennyi zsidó hitköz­ségre. A hadisarc kivetését a forradalom és szabadságharc támogatásával indokolták: „minthogy a Magyarországban levő izraelitáknak legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által az ottani forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna olyan kiterje­dést, előmozdították". 112 A hadisarcot az osztrák hadsereg felszerelésére szánták, és négy év alatt kellett a zsidóknak kiegyenlíteni az összeget. Az évek során befizetett 1 millió forintot mégsem katonai célokra fordítot­ták, hanem az 1856-ban kiadott császári pátens értelmében vallás- és köz­oktatási alapot hoztak létre. Súlyosan érintette a hazai zsidóságot az 1853­ban kiadott rendelet, amely megfosztotta őket az ingatlanszerzés jogá­tól. 113 Az önkényuralom esztendei rendkívüli helyzetet teremtettek a lovasbe­rényi zsidó hitközségben is: önkormányzatuk megszűnt, a járási főszolga­bíró közigazgatási felügyeletet gyakorolt felettük. Meglazult a hitközség belső rendje is, 1852-ben Kron Áron elnök, Weisz Simon és Schwarcz Lajos arról panaszkodtak Nóvák Kálmán főszolgabírónak, hogy az isten­tisztelet alatt a szokásos rendet biztosítani nem tudják. „Akárhogyan igyekezünk kötelességünknek megfelelni - írták a főszolgabíró segítségét kérve - sikertelen minden erre való fáradozásunk, csak gúny, kacaj és ellenállással fizetnek bennünket." 110 Mind jelentősebb terhet jelentett az iskola fenntartása, amelynek költségei az 1000 forintot is meghaladták. A 4 tanerős iskolában a főtanító feladatait Schulhof Henrik látta el (évi 500 forint fizetéssel), az oktatást 2 altanító (Wiener és Deutsch, fizetésük évi 200 forint) és 1 segédtanító (Schön Eleázár, fizetése 65 forint) látta el. Az előkészítő és három rendes osztályból álló iskolát 83 fiú és 45 leány tankö­teles látogatta. Az ismétlő oktatásban 27 tanuló vett részt. 1858-ban 4 osztályú főelemi iskola rangjára emelték az iskolát. A rendelet kihirdeté­sére hálaadó istentisztelet és ünnepélyes hitközségi gyűlés keretében ke­rült sor. Ekkor Singer Ascher a főtanító, a IV. osztályos diákokat oktatta. Deutsch Éliás az I. osztályosok, Fischer Nátán a III. osztályosok, Fi­schler Emánuel a II. osztályosokat tanította. Az anyagi gondokkal küzdő hitközség kiadásainak legjelentősebb tétele az oktatás biztosítása. 1855­ben 2297 forintot, 1858-ban 2313 forintot fordítottak az iskola fenntartásá­ra, a tanítók fizetésére és ellátására. 1861-ben a zsinagóga tetőzetét újítot­ták fel, s egy új mikva (rituális fürdő) felépítését is elhatározták. 114 1860-1861-ben megújult politikai mozgalom hatotta át a nemzetet, az abszolutista császári kormányzat összeomlott. Az 1860-ban kibocsátott ok­tóberi diploma visszahelyezte jogaiba a nemzetet. Jelentős változást ered-

Next

/
Oldalképek
Tartalom