Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

A XVIII. század első felében megalakult szociális egyesületek tömörítették a hitközség felnőtt tagjait. A Chevra Kadisa - az izraeliták egyik legősibb intézménye - főfeladatának az elhunytak hagyományos, szokás szerinti eltemetését tekintette. Ennek megfelelően a temető felügyelete a szent egylet ellenőrzése alá tartozott. Tagjai felvétele, akik a betegeket és a szegényeket is felkeresték, ünnepélyes formában zajlott le. Ugyancsak XVIII. századi alapítású volt a Chevrasz bikur chólim, a beteglátogató egyesület. Azzal a feladattal jött létre, hogy látogassa a betegeket, amit különleges jótéteménynek tartott a zsidó felfogás. De feladatának tekintette a betegek gyógyítását és a kenyérkereső nélkül maradt családok támogatását is. 1842-ben mindkét egyesületnek 258 fizető tagja volt.

80 Baumgarten Izrael községi bíró kezdeményezésére 1825-ben felújították a zsinagógát. A templomot előcsarnokkal bővítették, mert a mór stílusban, feltehetően az 1790-es években épült zsinagóga a híveket már nem fogadhatta be. Ugyanekkor a nyugati oldalon levő női karzat egy újabb oldalkarzattal bővült. A zsinagóga felújítását, bővítését Cziráky Antal is támogatta: nagymennyiségű téglát adományozott és 1030 forint kölcsönt adott a zsidó hitközségnek. A földesúr nagylelkűségét azzal köszönte meg a felekezet, hogy az ünnepi és a szombati istentiszteleten az uralkodóért elmondott ima után a grófi családért fohászkodtak, s a Cziráky család valamint Cziráky Antal felesége címerét a zsinagóga két szemközti falán helyezték el.

81 1845-ben új iskolaépületet emeltek, az iskolai szabályzatot Wiener Simon rabbi május 8-án hitelesítette. Az iskola tanítója az 1822ben a Trencsén megyei Bán községen született Deutsch Henrik lett. A zsidó tanítók mesterének tartott Deutsch 1852-ig működött Lovasberényben, 1858-ig a kecskeméti zsidó hitközséget szolgálta. 1868-ban lett az Országos Izraelita Tanítóképző és Gyakorló Iskola igazgatója. Az 1877ben megnyitott rabbiképző tanára, Budapesten hunyt el 1889-ben. Változások bontakoztak ki az úrbéres lakosság életkörülményeiben. Cziráky Antal birtokigazgatása idején 2500-2600 főre tehető az a népesség, amelynek jogviszonyát az 1768. évi urbárium szabályozta. A csupán földművelésből élő lakosság mellett 260-280 főnyi lehetett az iparból élők száma, s közel 100-150 főre tehető a jobbágy telken ülő nemeseké, az értelmiségieké (papok, tanítók) és uradalmi alkalmazottaké. 1830-ban a mezőváros összlakossága: 4263, római katolikus 1409, evangélikus 4, református 1610, zsidó 1240.

82 Az 1828. évi összeírás 83 adatai alapján a kézművesek száma: 56. cipész 3 aranyműves 1 szűcs 1 nyerges 1