Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

megh bántották ügyen, és fenyegete is őket, hogy keminyen megh bünteti eöket, de a Generalisné Consideratioban lévén, hogy magok jobbágyaival volna dolgok, könyörül rajtok, és könyörgött az urának, hogy ne bántoná eöket, minthogy nagyis az a Templom a Residentiatul távol esvén az Isteni szolgálatra oda nem járhatnak, épécsenek inkább az Uraság házához közel egy kápolnát, és az alsó Templom maradgyon megh nékik.. ."

29 Az eseményekre 4 évtized múltával emlékezők elmondották, hogy a kápolnához robotban szállították a követ, a mesterek mellett segédmunkát végeztek, de a szakiparosokat nem a falu, hanem a földesúr fizette. Az 1708-ban elkészült kápolnát a Szentháromság tiszteletére szentelték fel. A kápolna a földesúr családja és házanépe részére épült, ugyanis rajtuk kívül római katolikus hitet követők nem éltek Lovasberényben. A kuruc érzelmű lakosságot nemcsak a Székesfehérvár térségében zajló hadi események sújtották, hanem az egyre növekvő katonai szolgáltatások: az előfogatok kiállítása, a hosszúfuvarok - rendszerint a budai hadiraktárba - és a katonaság élelmezésére kivetett terhek. 1705 tavaszán 192 pozsonyi mérő gabonát szállítottak Budára. 1707 januárjában Pfeffershoven császári tábornok, budai katonai parancsnok arra kötelezte Vértesacsa, Lovasberény, Pátka, Sárkeresztes, Magyaralmás, Tabajd és Zámoly lakosait, hogy sietve szállítsanak 113 szekér szénát, 104 szekér fát és 40 vágómarhát Budára. Szigorú rendelete figyelmeztette a falvak népét: a szekereket jól rakják meg, mert ellenkező esetben 2-3 szekeret számolnak el egy szállítmánynak. Se órát, se napot ne várjanak, nehogy executiót küldjön reájuk és falujukat feldulassa, „mert jobb, hogy puszta legyen egy falu, mint hogy szó fogadatlan jobbágy lakja a helyet". A rendeletet Miklesics Gergely továbbította a falvakba azzal, hogy a kivetett mennyiséget egy hét alatt hiánytalanul szolgáltassák be. Ha késlekednek, maguknak tulajdonítsák azt, ami történni fog, „mert tudgyátok - írta Miklesics - az hol az rác jár azon helység tűz nélkül megég". A falvak közül, most is, mint 1705-ben Lovasberény terhe volt a legnagyobb: 30 szekér szénát, 30 szekér fát és 13 vágómarhát kellett beszolgáltatnia.

30 A közel egy évtizedig tartó szabadságküzdelem jelentős gazdasági terhet rótt a lakosságra. A falu népessége csökkent, s először kerültek szembe a református lovasberényiek a szabad vallásgyakorlatot is akadályozó földesúri önkénnyel. A gazdasági terhek és vallási korlátozások ellenére gyors ütemű fejlődés bontakozott ki, amíg a Rákóczi-szabadságharc leverésének esztendejében, 1711-ben 220 dicát írtak össze, addig 1713-ban az állami adóalap mennyisége 313-ra növekedett.

31