Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

tüntetnek fel, akik ekkor pl. tized és terményváltság fejében őszi búzából 151 keresztet és 10 kévét, tavaszibői 20 1/2 kévét, kétszeresből 334 keresztet s 14 1/2 kévét, rozsból 190 keresztet s 10 kévét, árpából 3 keresztet s 23 kévét, lenmagból 16 keresztet s 16 kévét, zabból 237 keresztet, 16 kévét, kölesből 3 keresztet s 23 kévét adnak. (Az összeírás nem tudósít arról, hogy egy kereszt hány kévéből állt? Mégis legalább 24 kévéből, ha az árpa és a köles 23 kévéjét figyelembe vesszük!)

(143) Egy 1762. évi kimutatás feltünteti, hogy a szőlőtulajdonosok név szerint mennyi bort adnak tized és hegyvám fej ében.

(144) A szőlőművelés mind jobban teret nyer, éspedig nemcsak a régi vörös bor, hanem a fehér is. A pálosok birtoklásának a végén az ácsai szőlőhegyen 1785-ben 196 szőlőtulajdonos volt, s ekkor 594 3/4 fehér, és még mindig jóval több, 2805 3/4 urna vörös bor termett.

(145) A Schmidegg idejében kezdett juhászatot a pálosok is tovább folytatják. Van juhászuk, aki 1763-ban 6 öl szénát vásárolt Vértesbogláron, de az Esterházyak boglári tisztje nem engedte elhozni: a bogiáriak fa- és nádlopással vádolták az acsaiakat, s előbb az ellopottak visszaadását kérték.

(146) A pálosok megtartották Schmidegg törzsállományát, s 1768-ban a birkásnak szerződés szerint hasonlóképpen 600 fejős juhot adnak a kezéhez, amelyért 700 forintot fizet két terminusra, ezenfelül ad a földesúrnak 150 font vajat és 12 bárányt. A juhász kap 14 szekér szénát is, ha távozni akar, tartozik a 600 fejős juhot hiánytalanul visszaszolgáltatni. A birkás a használt föld után dézsmát nem fizet; előírják neki, hogy a juhokat nem szabad az őszi vetéseken legeltetni, kivéve a kemény téli napokon. Korlátozás nélkül tarthat saját juhokat is. Az uradalom a gyapjúért tartja a juhokat a kor gazdálkodása szellemében.

(148) De ugyanakkor a jobbágyoknak is vannak juhaik. 1758. máj. 27-én 14 lakosnak 276 birkája van.

(I48) A juhok tartása miatt a falu lakosai már korábban, 1766-ban is panaszkodnak, hogy az árendás birkás juhai teljesen tönkreteszik legelőjüket, s ezért egyesek máris kénytelenek eladni állataik egy részét. Ez évben azt nehezményezik, hogy a Csaplár határrészt kibérelték maguknak ezelőtt 8 évvel, az ideje még csak most tellett volna le, s máris elvették tőlük, kérik azt maguknak vissza.

(149) Ezt a Csaplár határrészben levő gyöpöt 1759-ben engedte át nekik az uradalom nyolcad ellenében, azonban az erdő alját nem kapták meg.

(150) A népesség szaporodása miatt mind inkább szüksége van a földművelő népnek földre. 1766-ban az uradalom (Alcsút határában levő) pusztáin kérnek bérbe szántót. Már ekkor is átjártak oda cséplésre, s panaszolják, hogy a földesúri gabona cséplésért járó 56 pozsonyi mérő gabonarészt a jobbágyság nem kapta meg, s kérik ennek kifizetését.

(151) A község álla-