Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Balázs László: Vértesacsa
it: minden jobbágy ad 4 csirkét, 2 ludat, 26 db tojást, 1 mérő kukoricát, Ácsáról összesen 368 csirkét, 184 ludat, 2275 tojást és 114 mérő kukoricát/ 138 ) s 5 nap múlva pedig szerződést kötnek az ácsai magyar és alcsúti jobbágyokkal, amelyben mérséklik az eddigi szolgáltatásaikat. Az ácsai lakók fizetnek 80 forintot négy terminusra: Szent György-, Szent Iván-, Szent Mihály-napokon és jan. l-jén; minden lakos 50 egész napot szolgál főképpen szántás, vetés, aratás, takarodás és egyéb szükséges munkáknál, hetenként 2 napot napfölkeltétől napnyugtáig. Akik későbben mennek a kívánt munkára, azok az utána való napon tartoznak azt leszolgálni. A terményekből nyolcadot adnak, a kukoricaföldek után 1 mérő kukoricát. Kötelesek leszüretelni az uraság szőlejét, a borát a gabonával együtt behordani. A bárányokból és a méhekből is nyolcadot adnak, a borjas tehenektől l-l meszely vajat, s minden lakos 1 kappant, 1 ludat, 4 csirkét és 25 tojást. A fűbér a rideg marhától 6 garas, a borjútól 3 garas; s mivel az uraság a fűbért leszállította, ezért a megyegyűlésekre forspontokat (előfogatokat), ajánlanak meg. A mészárszék és a belső kocsma Szent Mihálytól - Szent György-napig a falué, de a külső (a berényi határhoz közel levő, később „Lebuj"-nak nevezett) vendégfogadóban egész éven át sört, bort, pálinkát, s a falubeli vendégfogadóban sört és pálinkát mindig az uraság áruitat. A szerződés után a perjel kijelentette, hogy többet remélt a két falutól (Ácsától és Alcsúttól), de megelégszik a szolgáltatásokkal. A szerződést az ácsai magyarok nevében Takács Pál törvénybíró, Ispán Gáspár a helység bírája, Szabó István, Borissza András és Varga András (valószínűleg esküdtek) írták alá. (139) A falu ígéretet kapott a földesúrtól, hogy marháikat a „bevonulásig" a földesúri gulyával legeltetheti, de hamarosan amiatt panaszkodnak a provinciálisnak, hogy „el jővén Szt. Márton napja, marháink a Gulyáról kiszaggatván ki verettetnek az mi Tiszttartó Urunk által és már kétfelé kelletik fizetnünk a Gulyán nyaralt marháink őriztetéséért... Instálunk azért bizodalmasan, leborulván Atyaságodnak lábainál, kérjük is alázatosan, hogy kegyes és megmásíthatatlan ígérete szerint jó kegyelmes Atyánk Urunknak botsáttassanak vissza a Gulyára marháink mind a bevonulásnak idejéig, hogy ne terheltessünk ismét más pásztoroknak az őrzéséért fizetni"... (140) Talán e panaszok miatt idézi meg az 1757. aug. 3-i, s utóbb az okt. 24-i megyei közgyűlés a tartományfőnök földesurat, hogy a kiküldött szolgabírót egyszer sem fogadta, s végezi azt, hogy ha harmadszorra sem fogadja, úgy a sedria elé idézik. (141) 1754. aug. l-jén 48 magyar és 59 német név szerint felsorolt jobbágy van Ácsán, akikről a kimutatás megmondja, hogy miből mennyit adnak, (142) de 1761. szept. l-jén már 156 jobbágyot
