Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Balázs László: Vértesacsa
Ugyanebben az 1729. évben a megtelepedett német lakosok ismét adómentességet kérnek a megyétől; a szabad évek még ugyan alig teltek el, de a múlt évben olyan rossz volt a termés, hogy kenyérből is alig ehettek, sokan pedig más falvakban koldulták össze kenyerüket. (116) Míg 1713/14ben 142 és 3/4 dica után fizettek adót, addig 1730-ban (Magyar) Acsa 62 2/4 dica után 253 forint, 12 és fél dénárt. (Német) Acsa pedig 26 dica után 105 Ft 30 dénárt rótt le. (117) Nagyon visszafejlődött a falu az átalakulás idején. Ekkor két falu élt egymás mellett. Bél Mátyás a falunak ezt a kettősségét így írja földrajzi leírásában: „Acsa ugyanezen a dombos vidéken fekszik (ti. mint Veréb), s miként Mórt ezt is két nemzetiség lakja; ugyanannak a dombnak az északi oldalán laknak a magyarok - (a Verebi és Boglári utcákban) - a másik oldalon pedig az utóbbi években ide telepített németek (a Csákvári és Tükör utcában). A falunak kettős elöljárósága van, s a kétféle lakosság, bár mind a két résznek ugyanaz a földesura van és ugyanazt a nevet viseli a falu, s mind a két részen valamennyien földmíveléssel foglalkoznak, ami az itteni földnek a keménysége miatt háromszori szántást kíván. A búza nem jól terem, azért rozsot vetnek, de az eredmény egészen más mint egyebütt. Megterem a vörös bor is, de ez olyan, hogy csak a földmívelők isszák. Sem legelőjük, sem erdejük nincsen, azért a Vértesben bérelnek erdőt". (118) Bél Mátyásnak a földről való véleménye a falu átalakulása következtében történő rossz talajművelés miatt lehet, hiszen később nagyon jó búza terem Ácsán a legújabb időkig. Újváriné idejében még egy határjárásról kell szót ejtenünk, amit a megye tisztviselői 1724. aug. 4-én tartanak Acsa és Alcsút között. Ekkor a következő határneveket említik meg. „Fásma hely, Szilas berken belül, Pálfájának Tall liget felől való sarkán, az Rováklya völgye felső sarkán levő föld". „Ácsáról Veréb felé menő út keletre, az Nagy úton elmenvén az Iharos Bereknek Nap kelet felyül való oldalhoz nem messze az út mellett, amely Cserkü vagyon..., Vörös Erdő, Nyáros Tó állás, Labdás völgye"/ 119 ) Újvári Imre özvegye sok nehéz gazdasági küzdelem után eladja birtokát László és Ferenc fiai nevében is br. Schmidegg Frigyesnek és feleségének, Majthényi Luca asszonynak. Schmidegg már 1731-ben birtokba vette a területet, de a végleges szerződést a pannonhalmi konvent előtt csak 1732. április 2-án kötik meg. Schmidegg az adósságok levonása után 27 000 rajnai forintot fizetett érte/ 120 ) A pálosok azonnal tiltakoznak a birtok eladása ellen, mint amelyhez nekik van joguk, s gyűjtik a pénzt a birtok visszanyerése érdekében.
