Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

május 14-én tanú vallatásokat tartanak a Nagydorogra, Biára, Ráckevére, Cecére szakadt jobbágyokról,

(106) akik korábban Buda megvételekor Ácsán laktak. A Csákvárról ide származott Varjas Szabó Mihály, aki 1701-ben sógornőjétől a szőlőt megvette, nem ebben az időben, hanem csak későbben ment vissza Csákvárra, mert fia Csákvári Varjas János, neves debreceni kollégiumi, főiskolai tanár még Ácsán született 1721. jan. 2-án. (Meghalt 1786. jún. 4.)

(107) A többiek azt vallották, hogy „midőn néhai Újvári Imre Urat az magha Jobbágyi megölték volna, akkor mindnyája megh senteltiáltatott (megítéltetett)"... akkor azért menekültek el Ácsáról. Újvári Imre meggyilkolásának a híre messze elterjedt: 1724-ben Cserkó István a komáromi jezsuita rendház főnöke, felségfolyamodványban panaszkodik Etyek lázadó, nyakas lakosai ellen, hogy önként (valójában fenyegetésre, színből) áttért prédikátorukat, Pátkay Istvánt ezért meg akarták ölni. Miután az úriszék ezért elítélte őket, s nekik ő megbocsátott, most újabban engedélye nélkül más prédikátort hoztak patrónusaik, Ráday Pál és Kenessey István tanácsára és most fél, hogy az etyekiek fellázadnak, miként az acsaiak is, s kéri Ráday Pál és Kenessey István megbüntetését/

1081 1720. júl. l-jén is van egy határjárás: Veréb, Pázmánd és Lovasberény között Cserkó István komáromi jezsuita rendfőnök kérésére, s ekkor az egyik mintegy 80 éves Dömsödön lakó tanú azt vallja, hogy ezelőtt 60 évvel (tehát az 1660-as években) juhász volt Ácsán.

(109) Újvárinénak sok terhe van férje halála után, kölcsönöket vesz fel, s ezt részben jobbágyai több szolgáltatásából akarja fedezni. Fejér megye közgyűlése 1722. máj. 20-án tárgyalja az acsaiak panaszát „földesasszonyuk" ellen, hogy elviselhetetlen terhet ró ki rájuk: a megye a főszolgabírót bízza meg a panasz kivizsgálásával; Újváriné Sigray Borbála földesúri jogaira hivatkozva tiltakozik a kivizsgálás ellen s a vizsgálatról jelentést kér.

(110) A németek betelepítése Újvárinét anyagilag súlyosan érintette a lakosság elvándorlása, s ezért, hogy birtokát jövedelmezőbbé tegye, német telepes jobbágyokat hozat. Velük 1723. jún. 27-én a következő szerződést köti: a megye a telepeseknek a megyei és az országos adó alól 3 éves mentességet ad; az úrbéres terhek alól ugyancsak 3 évig szintén szabadok lesznek; házaik és kertjeik számára az uradalom területet jelöl ki, hasonlóképpen szőlőtelepítésre is, amely után csak 5 esztendő elteltével fizetnek majd tizedet és kilencedet.