Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

május 14-én megint Fejér megyének küldött levelében az acsaiak nemességét csak protekcionális leveleken alapulónak ítéli és meghagyja, a megye ne pártfogolja őket, s különben is a pálosokkal már meg is egyeztek.

(47) így azután Miskey István alispán május 30-i levelében megírja az ácsai és alcsúti „szegénségnek", hogy tovább már nem pártfogolhatja őket, mert a pálosok megnyerték ügyüket, de kéri menjenek el a Jakab hava 17-én összeülő rendkívüli országgyűlésre és vigyék magukkal privilégiumaikat, egyben ajánlja sógorát, Sajnovics Mátyást, Győr megye hites jegyzőjét, ügyvédül.

(48) Azon nap Sajnovics Mátyás is ír az acsaiaknak, hívja őket az országgyűlésre, (amely végül is elmaradt), s biztatja őket, hogy neki sok jóakaró embere van a nádor udvarában, és ahová a pálosok elmentek, oda ő is el tud jutni; fáradozása jutalmául egy hely (porta) földet kér az acsaiaktól.

(49) 1694. július 12-én Vánossy Lőrinc székesfehérvári harmincados ilyen felterjesztést ad Ácsáról: a falu Alcsúttal együtt Komárom megyéhez szolgált, s keresztény földesura nem volt. 1690-ben a pesti pálosok foglalták el, nem tudni mi jogon, s nekik szolgál mind a két falu, fizetve nekik évi 120 forint cenzust. A töröknek korábban 25 forintot fizettek.

(50) 1695- ben a megye határait rendezik, s Esterházy Pál nádor több régi írás alapján bizonyítja, hogy a török hódoltság alatt Komárom megyéhez csatolt Acsa Fejér megyéhez tartozott.

(51) 1696- ban a dicát fizető jobbágytelkek közé felveszik Ácsát is, miután az összeírás szerint a falut nagy részben nemtelenek és csak részben lakják nemesek, akik a pálosokkal perben állanak: az itteni 38 lakosnak mindnek van háza, ül. inkább csak házacskája (potius domuncula), van 1079 mérő földje és igen rossz szőlőhegye, amiről termés alig remélhető.

(52) 1696. (febr. 7-én) I. Lipót sürgeti a megyét, hogy korábbi parancsainak eleget téve ismertesse el Ácsán és Alcsúton a pálosok földesúri jogait,

(53) amelyre Fejér megye hamarosan jelenti, hogy teljesítette a parancsot, de megjegyzi, hogy a falu nemessége nevében Végh Pál, Somody István és Rostás István tiltakoztak ellene, hivatkozva korábbi nádori és egyéb protekcionális levelekre, amelyeket eddig még senki sem vont kétségbe.

(54) 1696. október 15-én a megye tisztviselői beszámolnak Acsa és Alcsút nemességét illető tanúvallomásokról: a környező falvak lakói, idős tanúk, nagyrészt jobbágyok vallomása szerint a két falu lakossága mindenkor nemes volt, „soha senkinek se örökössen, se zálogképpen adózó, fizető és robotoló jobbágyai nem voltak", s a török időben is csak török földesuruk volt.

(55) Ekkor Acsa Sajnovics Mátyás helyett egy idevaló részbirtokost, Sándor Istvánt, Komárom megye esküdtjét bízza meg képviseletével, s oda adják neki nemesi okmányaikat, s fizetnek is neki munkájáért, aki azonban, miután sokáig hányta-vetette az okmányokat - a végén a védelem helyett