Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

„mind tulajdon személyükben, mind pedig összes jószágaikat illetően némely erőszakosakkal szemben" (tam in personis propriis,, quam rebus bonisque omnibus contra quoslibet violentes).

(36) Topcsi Musztafa aga, Felcsút török földesura azonban elismerte a pálosokat földesúrnak és köszöntötte őket ilyen mi voltukban.

(37) A török uralom alatt a pálosok nem tudták elismertetni földesúri igényüket. Az acsaiak ekkor készítették (negatív) pecsétnyomójukat: „Nemes Acsa Falv pecséti 1676" felírással.

(38) A felszabadító harcok alatt a falu Tatára menekül. Értékes dolgaikat a templomban a prédikáló széktől a kórusig terjedő kettős fal közé rejtették el, ahová egy kis nyílás vezetett. A templomot és a falut a visszavonuló törökök felégették. Az acsaiak Tatáról 3 év múlva tértek haza.

(39) A törökök kiűzése után a pálosok érvényesíteni akarták jogaikat. Okmányokkal ezt nem tudták igazolni, csak a gyakorlatot, az „usust", az 1667-es szerződéssel. 1689-ben a pápai pálos rendház feljegyzi urbáriumába az ácsai „jobbágyok" nevét: 16 telken ott él Rostás Mihály bíró, Végh Pál esküdt, Győrváry Péter, Somogyi István, Gémessy Lőrinc, Szabó János, Ács János, Czigány Péter, Rostás Márton, Borsos András, Esse Tóbiás, Erdélyi János, Szabó Máté esküdt.

(40) 1690. ápr. 28-án Veszprém megye előtt az acsaiak az alcsútiakkal együtt megint szerződést kötnek a pálosokkal: „sok nyomorúságuk, nehéz voltuk miatt" 8-8 forint évi cenzust fizetnek a pálosoknak. Ekkor a prior kijelenti: „Jámborok, mivel kevesen vadtok, adgyajtok nyolcz foréntot, ha többen lesztek, tizenkettőt adgyatok, annál föllyebb nem mehetek."

(41) Komárom megye továbbra is védi őket, s kérésükre megírja (1690. máj. 30-án) Jurkovich Márton pápai pálos perjelnek, hogy az „nyomorult ácsaikat nemesi szabadságukban ne háborgassa !"

(42) Az acsaiak megakadályozzák a kamara tizedösszeírását, hivatkozva páter Bernhard pesti pálos perjelre, hogy ő az összeírást megtiltotta, s Hardegen Leonhard kamarai tisztviselő azt jelenti 1692. aug. 10-én, hogy az acsaiak példáját most már más falvak is követik.

(43) 1693-ban Huszár István pesti pálos perjel, mivel mint nemesek nem akarnak jobbágyként fizetni, katonákkal elvitet két nemest Ácsáról.

(44) Ez évben Végh Pál, Borsos András, Somodi István bemutatják okmányaikat, miután Komárom megye végül is harmadfél éve átengedte őket jobbágyságra, s kérik a királytól védje meg őket nemesi szabadságukban.

(45) Az acsaiak panaszára Esterházy Pál nádor 1694. febr. 10-én Fejér megyéhez küldött meghagyásában - hivatkozva II. Rudolf és I. Lipót korábbi okmányaira - megparancsolja a megyének, védje meg az acsaiakat, mert erőszakosan csikarták ki tőlük az 1667. évi szerződést,

(46) de ő ez év