Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

János, Baracskai Pálffy István és Desseő Ferencné, született Pálffy Zsófia, Fejér megyei birtokainak prefektusa, Baracskáról, Nadapról, Berényből és Ácsáról húsz búzával, liszttel, zabbal és szénával megrakott kocsit, valamint húsz tehenet kísért Palota várába, ahol a birtokosok tartózkodtak. 1595 szeptemberében Baracskai Pálffy Márton Lovasberényben tartandó tárgyalásra idézte Pálffy Istvánt és Desseő Ferencet, mert a panaszost kizárták a közös jövedelmekből.

11 A tizenötéves, majd a harmincéves háború (1618-1648) első két évtizedében a megtelepedésre utaló adatokat az újabb pusztulás tényei váltják fel; lerombolják az udvarházat és a templomot is. 1637-ben Bikácsról (Tolna megye) jövő református lakosok telepedtek meg Lovasberényben. A romokban heverő templomot felújították, s gerendázatába vésett szöveggel: „a falu megszállásakor Istenben a.0.1638. építetett"... örökítették meg letelepedésüket. De már 1647-ben „nagy ínségh és keserves bizonyos okok véghet származott nyomorúságok miatt" családjukkal és jószágukkal „bizonyos ideigh meg kölletett futamodniuk és földökből, melyet lakóul bírtanak, más falukba szerteszéjjel elmentenek". Csak egy év múlva tértek vissza azzal az oltalomlevéllel, amelyet az érsekújvári vicegenerális adott a végházakban levő lovas és gyalog katonák elleni védelmük 1652ben már lelkésze is van a településnek, Decsi János személyében, aki negyedszázadon át szolgálta a berényieket. 1678 és 1681 között Bicskén lelkipásztor.

12 Tartós megtelepedésre nemcsak a templom felújítása, a lelkész jelenléte utal, hanem az is, hogy megkezdődtek a határ villongások. A lovasberényiek és a verebiek között 1654-ben ellentétek robbantak ki. A szembenálló felek közötti igazságtételre Kenyeres Gergelyt, Komárom vármegyének a Vértes alatti falvakat összefogó szolgabíráját és Ódor Péter esküdtet rendelték a helyszínre: „a Berény és Veréb között való földek meglátására". A vitás földeket a verebiek lakták előbb, ezért őket bocsátották a határ bejárására. A „Mámcza völgyben", a „Harangos oldalban", a „Póthi szőlők mellett" a „Gyertyános erdőnél", a „Técsi útnál", a „Berényi hegynél", a „Vörös erdőnél", a „Börött Malomnál", az „Ornafőtetőnél" és a „Likaskőnél" mutatták meg a határjeleket. A településeket elválasztó határ tisztázása ügyében kihallgatták Kiss István fornai, nemes Toldi György, nemes Halasi Péter, nemes Erdélyi János ácsai és Sánki Mihály csákvári lakosokat is.

13 A berényi és a nadapi határ, különösen az erdők védelmére hívta fel a figyelmet a Komáromban lakó Pálffy Katalin, Dienes Dániel felesége. Szentmiklóson élő szabadosát intette meg, ugyanakkor a Kajászószentpéteren lakó „atyjafiát" arra kérte, „mint öregebbnek gondja legyen az Be-