Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

rényi sem az Nadapi sem az többi erdeinket pusztítani ne hagyja, mert a mint hallom hordogatják, azokat megintsék, meg azokat is a kik marháikkal határunkba csapkodnak".

14 A Baracskai Pálffyak és rokonaik nem elsősorban a szomszédos települések lakóitól óvták a berényi határt, hanem a többi birtokostárstól. A XVII. század második felében kialakult ellentmondásos helyzetet oldotta I. Lipót Bécsben, 1666. február 18-án kelt adománylevele Dienes Dániel, Dienes János, Sándor István, Sándor György, Megyeri aliter Ivány Péter, Pálffy Katalin és Sándor Katalin részére. Nevezetteket a király Baracska, Bágyon, Iváncsa, Fok-varsa, Szentlászló, Szentmiklós, Szentiván, Berény, Nadap és Csalapuszta birtokába egészen, Acsa, Felsőtabajd, Jégháza, Széplak, Kuldó és Kajászószentpéter részbirtokában megerősítette.

15 Az 1666. évi adománylevél nem tett említést Szécseny Istvánról és Török Ferencről, akiknek lovasberényi birtokba helyezését Wesselényi Ferenc nádor még 1658-ban elrendelte. Török Ferenc lovasberényi birtokjogának gyakorlását megerősíti egy 1663ból származó zálogszerződés, amelyben Lovasberényt, Nadapot, Técset, Őrszigetet és Ráckeresztúrt 10 esztendőre 700 ezüst tallérért elzálogosította Eölbei Mártonnak és nejének, Szegi Katalinnak.

16 A zálogbirtokosok jogait gyakorló Kéri János tatai alkapitány és felesége Eölbei Ilona a révkomáromi jezsuiták előtt emelt panaszt a pákozdi jobbágyok ellen. Ugyanis a pákozdiak 1672-ben 35 hold lovasberényi földet felszántottak. 1671-1679 között, minden esztendőben a Lovasberényhez tartozó „Técsi erdőből", amely az ő tulajdonuk, rendszeresen hordták a fát. Sőt 1679-ben az erdőt fel is gyújtották. A verebiek „hatalmaskodása" ellen Kéri János már nem a révkomáromi jezsuitákhoz, hanem Komárom megyéhez fordult. Radostics Ferenc alispán utasítására Csapó János Komárom megyei szolgabíró és Török András megyei esküdt vizsgálta felül a panaszt. A pákozdi jobbágyok birtokháborításával egyidőben a verebiek „hatalmasul reá mentek" a berényi határra, s a határjeleket két helyen is: a „Mura Bánnyának" és a „Téczi határban levő Vizes Aji likas kő táján" szétdúlták.

17 A herényiek és a verebiek ellentéte nemcsak a magyar földesurak figyelmét kötötte le, hanem a törökét is. Ennek bizonysága Muzly effendi, budai főkincstartó 1675-ben kelt magyar nyelvű levele. „Adassik Ez levelemh az lovas Brinuj bironak és Eskütteknek tulaidon kezekben nag hamarsagal, ssemi mulatass Nelkul. Mi, az hatalmas Fines czaszarunknak Buday fő kincztartoia és Nazur bighe, Zuim tewtedar, Muzly Efendi, az te uratok és izpahigatok. Tik megh nevezet lovas Brinnj biro és Eskütek, mint hogj az pazmany pusztát tenektek atunk volt, Mivel hogj annak Előte mindenkor Verebi-