Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

Lovasberény birtoklása nem az örökösödési szerződés szerint alakult; 1540-ben I. Ferdinánd Muthnoky Mihálynak, az esztergomi provizornak adományozta a Buzlai Farkas magvaszakadtával a koronára szállt Pázmánd és Lovasberény falvakat. Az 1526 után kirobbant belviszályok a település históriájában is, jóllehet csak a birtoklástörténetben, de tettenérhetők. A Buzlaiak faluja, amely a XV. század közepétől jelentősebb fejlődést járhatott be, a XVI. század második negyedétől, a földesurak mind gyakoribb változása miatt is, fejlődésében visszaesett. 1541-ben újabb változásról értesülünk, Muthnoky Mihályt és Bornemissza Pált eltiltották Buzlai Farkas egykori falvainak, köztük Lovasberénynek a használatától. Új birtokos család jelentkezett, a Baracskai Pálffyak, akik a Buzlaiakkal női ágon kerültek kapcsolatba. 1543-ban a Baracskai Pálffy család birtokolja Lovasberény t.

9 Néhány esztendő alatt a birtokosok többszöri változása következett be. Mégsem állíthatjuk, hogy a település történetében a Habsburg- és a Szapolyai-párti ellentétek okozták a „legmélyebb" törést, hanem Székesfehérvár elfoglalásával (1543) a Fejér megyében is kiépülő és több mint 150 évre állandósuló török uralom. A pusztulás évszázada és a megtelepedés első évtizedei A több évszázados múltra visszatekintő települést, amelynek temploma és urasági udvarháza is volt, 1543-ban a törökök feldúlták, lakóinak jelentős részét kardélre hányták, csak kevesek mentették meg életüket. Több mint 4 évtizeden át „hallgatnak" a források a településről. Arra következtethetünk, hogy az 1580-as évekig lakatlan, illetve jelentéktelen számú népesség lakta. 1570-ben Rizvan Bin Abdullah javadalombirtoka Lovasberény. A székesfehérvári náhije III. Murád szultán uralkodása alatt keletkezett részletes összeírása üres és lakatlan településnek tünteti fel.

10 1581ben Hermann György és Kapornaky Ferenc, Győrött tartózkodó nemesek, adományul kérik a Buzlai család egykori és a kérelem időszakában néptelen Fejér megye falvait, köztük az elhagyott Lovasberényt is. A nyugat-magyarországi területen élő nemesek kérelme mozgásba lendítette a birtokos Baracskai Pálffy család tagjait. A tizenötéves háborút (15931606) közvetlenül megelőző esztendőkben mind gyakrabban fordul elő a település a forrásokban, sőt ezek arra is utalnak, hogy időszakonként a lovasberényi udvarházat a Pálffyak lakják. Ismételt benépesítéssel, illetve betelepítési törekvéssel találkozunk. Nagy Balázs szolgabíró Aggszentpéteren 1593. január 4-én kelt útiokmányban igazolta, hogy nemes Szeghy