Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Kurucz János: Nádasdladány
da, Baracska...) 1-2 szőlőművest találunk Ladány és Jenő határában 1828-ban. (52) Az 183l-es nagy kolerajárványban a településen 108-an betegedtek meg, ebből 74 ember vesztette életét. A szükséges gyógyszereket az uradalom 7 forint 14 krajcárért szerezte be, a megye orvost nem küldött ki a településre. (53) Az első megbetegedést augusztus 27-én észlelték. 1832-ben a megyei közgyűlés ismét ládányi ügyet tárgyalt. Horváth István járási szolgabíró jelentette előzőleg, hogy a ládányi uradalom kasznár ja a helybéli Sebestyén János feleségét megcsapatta. Az érintettek kivallatása szerint a megverettetést az asszony „szerfeletti nyelvessége, és másokat tsúfságokkal való illetése" okozta. A szolgabíró Sebestyénnét figyelmeztette, aki a büntetés eme módjában megnyugodott. A bepanaszolt kasznárt pedig eltiltotta attól, hogy mások bírája legyen, és főleg ünnepnapokon büntessen. Fényes Elek 1836-ban írja Ladányról a következőket: „... Ékeskedik az uraság régi kastélyával, gyönyörű kertjével. Református anyaeklézsiája és vízimalma van. Földjei kövérek. Juh- és marhatenyésztése jó karban áll. Erdeje mind magának, mind a hozzátartozó pusztának, szép s benne sok vad tanyázik." (54) A polgári fejlődés évszázada (1848-1945) Az 1848-as márciusi események, az úrbériséget eltörlő áprilisi törvények Sárladányban is éreztették a hatásukat. A forradalom kitörése előtti években amúgy is pattanásig feszültek az indulatok. 1843 és 1846 között egy csaknem végeláthatatlan úrbéri per zajlott le, amelyet ugyan 1846-ban lezárt a megye, de nem az úrbéres lakosság sérelmeit orvosolva. A ladányiak a per újrafelvételét kérték, de ezt a helytartótanács még ugyanebben az évben elutasította. Az úrbéres szolgáltatások megszüntetését érthetően örömmel fogadta a lakosság, de a törvények nem kellő ismeretéből adódóan elégedetlenség robbant ki. Az úrbéresek már korábban sérelmezték azt, hogy az előző határfelmérés során a szántóföldekben és a legelőkben károsodás érte őket. A bonyodalmakat fokozta az, hogy a telkesek úrbéres és bérelt legelőkkel is rendelkeztek, és ezek elkülönítése nem történt meg. Az állatállomány ellátását csak úgy tudták megoldani, hogy mintegy 100 hold legelőt béreltek az uradalomtól, és ezért 350 hold lekaszálását is elvállalták. A zsellérek a bérelt legelők és kenderföldjeik szabad birtoklását várták a változásoktól.