Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

között lévő, egykor Fejér vármegyei falvak adójára. 1551. április 3-án kamarai összeírás készült azokról a falvakról, melyeket palotai katonák bírnak. A katonák — akárcsak a törökök is — zsold helyett kapták a hódoltságbeli falvak adóját, s így ezek a lakosok a magyar katonáknak és a töröknek is egyaránt adóztak. Ezt nevezzük kétfelé adózásnak, amely a hódoltságban élő népeket sújtotta. A kamara tulajdonképpen csak tudomásul vette, hogy a palotai katonák maguknak meghódoltatták ezeket a falvakat, jövedelmeiket beszedték. A palotaiak a falvakban állandó megbízottat tartottak, akiknek ellátásáról a lakosoknak kellett gondoskodni. A palotaiak ugyanakkor megígérték, hogy a falvakat megvédelmezik a haramiáktól, azok támadásától. A haramiák alatt nem mindig a török csapatokat értették, hanem azokat a két birodalom határterületein szinte állandóan csapatostól kóborlókat, akiket a török — de a Habsburg császár — szolgálatából elbocsájtottak, és megélhetésüket csak a falvak kirablásával tudták biztosítani. A török katonák, — akik egyben földesurak ezeken a területeken — szintén ellenséges viszonyban álltak a haramiákkal, és a maguk részéről a kisebbik rossz változatát voltak kénytelenek elfogadni, mégpedig a palotaiak hódításait. Így lényegében két reguláris erő igyekezett a haramiákat távoltartani a falvaktól. Ugyanakkor a magyar végváriak, de a törökök is, természetes ellenségnek tekintették egymást. Karácsonyszálláson a magyar földesúri jogokat Meznyánszky János gyakorolta, aki még Venyimet és Előszállást is magáénak vallotta. 1559. május 12-én Bécsben kelt elhatározásáról Miksa, a csehek királya és Ausztria főhercege, I. Ferdinánd császár nevében utasította az egyik kormányszéket, hogy Meznyánszky Jánosnak és Thury Györgynek ezeket a falvakat adományozzák oda, és az adományozásról szóló oklevelet számukra állítsák ki. Ebből az utasításból is tudjuk, hogy Venyimet Fejéivármegyébe, Karácsonyszállást és Előszállást pedig Tolna vármegyébe osztották be, mintegy 3 évtizeddel ezelőtt. Miksa úgy rendelkezett, hogy e három falu jövedelmét Palota fenntartására kell fordítani. Karácsonyszállásban 1559-ben 44 házat tüntetett fel a török összeíró, 1581-ben pedig 55-t. 1581-ben szerepel az összeírásban az elpusztult Mihály egy háza településnév is. Visszatérve az 1559. évre, megemlítjük: Karácsony szállás Rusztem pasáé volt, aki ekkor budai beglerbég. A falu határa igen nagy kiterjedésű, és az elpusztult szomszédos falvak határaiban is karácsonyszállásiakat találunk. Karácsonyszállás határában lévőnek tüntetik fel a sárosdi, hídőrségi, cserecsúti, szentalberti pusztákat is, melyek után adót a karácsonyszállási jobbágyság fizetett Budára. Ezek után olyan adataink vannak, hogy Karácsonyszálláson már csak Thury György kapitány a birtokos, aki viszont 1564-ben zálogba adta a falut Venyimmel, Előszállással együtt. 1566-ban Karácsonyszállás török kincstári birtok, ahol jelentős gabonatermesztés és juhtenyésztés folyt. Ezek után kellett ugyanis a töröknek az adót megfizetniük a jobbágyoknak. 1575-ben Miksa császár a karácsonyszállási birtokot, a szomszédos Előszállással együtt a Thury családnak adományozta. Az előző, azaz 1551. évi adományozás az éves haszonvételekre vonatkozott és nem a birtokok tulajdonjogára. Most a birtokbaiktatás is megtörtént, melyet a kapornaki konvent végzett el 1575. július 1-jéig. 1580-ból vannak újabb adatok Karácsonyszállásból: ekkor magyar