Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

családok éltek ott: Csorba Lőrinc, Fekete Mihály, Kálmán Albert, Kocka Gellért, Vitálos Bálint, Nagy Mihály. A lakosság körében népszerű foglalkozási ág volt a juhtartás: egyik-másik gazdának 150—200 db juhnyája is volt Karácsonyszálláson. A 16—17. század fordulóján lezajlott háborús években a falu elpusztult. Ehhez nagyban hozzájárultak a vég vidéki török—magyar portyák, amelyek tetemes sarccal terhelték meg a védtelen lakosságot, de a 15 éves háború alatti szenvedéseket már elviselni nem tudták. A jobbágyok elmenekültek a faluból. A virágzó település pusztává lett. Fejér megye déli vidékein a pusztásodás igen nagymérvű ebben az időszakban, amelyet a földesurak erőszakos magatartása és a katonai portyák egyaránt előidéztek. A karácsonyszállásiak mégsem a törökre, hanem a magyar földesurakra panaszkodtak. „ . .. sok nyomorúságot, szokatlan dolgokat szenvedtenek .. . dézsmát mindenekből vett rajtok, disznóból, káposztából .. . mézből, még a malacért is öreg disznót vett." A földesúri kizsákmányolás ellen a jobbágyok a királynál panaszt tettek. Elmondták, hogyha terheik fennmaradnak, kénytelenek lesznek a falut otthagyni. A háborús idők miatt azonban a király nem tudta a Thury családot megfékezni, bár ellenük a vizsgálatot elrendelte, de a jobbágyok panaszának érvényt szerezni a háborús idők miatt sem volt lehetséges. Karácsony szállást magyar jobbágyok ebben a században már nem szállták meg. Karácsonyszállással egyidőben pusztultak el a környék többi népes falvai is. Az 1617-es palotai urbárium Karácsonyszállásról már nem is tud, Venyimet pedig olyan elpusztult helynek jelöli meg, ahonnan a földesúr jövedelmet nem várhat. Az 1627. évi összeírás már pusztahelynek minősíti, de ugyanebben az esztendőben keltezett török összeírás, miután a helységnek jövedelme nem volt, meg sem említette. Karácsonyszállást a Balkánról érkező délszláv népcsoportok szállták meg. Ezek a Duna mellékét, majd Fejér megyét egész Székesfehérvárig benépesítették. A rácok beszivárgása Szinán pasa hadjáratai után (1693 után) kezdődött, akik a következő évtizedekben egyre tömegesebben jelentek meg az egykori virágzó falvakban. Karácsonyszállás újra benépesült Előszállással és Venyimmel együtt. Ekkor mindhárom faluban rác telepesek élnek, akik a magyar földesúrnak, ebben az esetben a Thury családnak a legelő és a szántóföldek bérlete fejében évi bért fizettek. 1630-ban e három falu lakóinak lelki gondozását Földvárról, a Szent Ilona apátságból látták el. Az apátság a maga birtokai közé sorolta Karácsonyszálláson túl még Előszállást, Pázmánt, Kunfalut, Révfalut, Akólast és Kéért, de a Thury család is magáénak tartotta ezeket a falvakat. Ugyanakkor a rácok később nem voltak hajlandók a magyar földesurat (a Thury családot) elismerni, és adót sem fizettek neki. A balkáni eredetű lakosság és a Dalmáciából Földvárra érkezett papok között azonban az egyetértés nagy volt, így a Thury család birtokjogai kezdtek elveszni, hiszen Palotavár török kézre kerülésével már nem is volt mód arra, hogy az itteni lakosságot akár fegyverrel is kényszeríthessék a magyar földesúri jogok elismertetésére. . A karácsonyszállási rácok számbelileg gyarapodtak. A 17. század negyvenes éveiben 80 házban éltek délszlávok Karácsonyszállás faluban, akik a „keresztény földesúrnak" mégis kénytelenek voltak adózni: 1630ban évente egyösszegben 100 forintot fizettek.