Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
György az Űj-Petőfi, majd Kun József elnök a Béke eredményeiről adott tájékoztatót. Ezek jellemzője, hogy az Űj-Petőfi (a „szegényebb" téesz) inkább tagságában és termésátlagai növelésében, míg a Béke területben és terméseredményeiben gyarapodott. A régibb és gazdagabb téesz, volt egyéni tulajdonosokból álló tagsága „még mindig nem érzi magáénak a szövetkezetet" — szólt a korabeli értékelés. 1959 novemberében mintegy 70—80 főből álló brigád érkezett a községbe. Nemes Géza (a megyei pártbizottság képviseletében) népes tanácsülésen (25 tag és 65 vendég jelenlétében) bejelentette az aktívabb téeszszervezés megindítását. 7 '' E gyűlésen, a néhány kritikai észrevétel mellett (pl. hogy az állami gazdaságban a betakarítás nagy szemvesztesége miatt „földben maradt a búza"), már az új életformával kapcsolatos puhatolódzások domináltak. Ezek az elkerülhetetlenné váló jövő kérdései voltak. (Miért nem az állam mondja meg, hogy kinek, hány éves korig kell a téeszbe beállnia? Háromtagú család eltartható-e a téeszből származó jövedelemből? Mi lesz az öregekkel? stb.) Nemes Géza válaszában az önkéntesség betartásának fontosságát, az öregekről való gondoskodás megvalósítását hangsúlyozta. Rámutatva, hogy a helyi téeszek 40 Ft körüli munkaegység mellett (évi 500, 2 személy által teljesített munkaegységgel számolva, és csak a közösből származó jövedelmet véve figyelembe) elérik a 20 000 Ft-os jövedelmet. Bóka István, a Kislángi Állami Gazdaság vezetője, az őket ért bírálatra válaszolva azt hangsúlyozta, hogy a holdankénti 19,6 mázsás búzaátlagukkal többszörösét (450 vagon) adták az államnak, mint a kislángi egyéni gazdák. Az értekezleten kialakult hangulatra fényt vet Nemes Géza zárszava, amelyben azt kérte az érdekeltektől, hogy „az agitátorokkal szemben (a) nem emberhez való magatartást kerüljék". A falu felbolygatott méhkassá vált. A már említett agitátorok, a helyi népnevelők, a közigazgatás dolgozói a területen, a községi vezetés a tanácsházán végezte a „felvilágosító" munkát. Olyan intenzitással, hogy e feladat mellett minden más háttérbe szorult. A komoly nézeteltérésre okot adó korábbi családösszevonásokat december 8-án ismét vb-napirendre tűzték, és az érdekeltek számát 101 családra csökkentették, de a kötelezettségek 3 évre történő visszamenőleges hatályán nem változtattak. Ez lehetőséget adott — mind az érdekeltek nagy számára való tekintettel, mind a lehetséges differenciálás miatt — az átszervezés érvkészleteinek növeléséhez. Az 1960. január 29-i tanácsülés — 26 tag és 6 vendég jelenlétében — azt állapította meg, hogy a kampány sikerrel zárult. A község családjainak 95%-a szövetkezeti tag lett. Ugyanekkor rendezik az éveken át vitatott kérdést: a téesztagok Köfa-befizetési kötelezettségét. Míg a magángazdálkodók jövedelem- és házadójuk 10%-ának megfelelő mértékben fizetnek, addig a téeszek tagjai a háztájiuk után 100 Ft-tal adóznak. Ily módon az éves előirányzat összege 476 700 Ft. * Az átszervezést követően, 1960 februárjában Miklós János vb-elnök, Kiss Gyula állami gazdasági agronómus, Rajna János és Horváth János téesztagok, valamint Nemes Lajos téeszelnök összetételű bizottság földrendezést hajt végre a községben/ 0 A földcserék következtében 150 kh került egyéni gazdák kezére. Március 1-jéig minden szövetkezet birtokba vehette tábláit. A táblák kialakításakor nem mindig sikerült annak érvényesítése, hogy a téeszhez ne csak a tag, hanem földje is tartozzék. Ez bizonyos átlépéseket vont maga után és a tavaszi munkák végzését is hátráltatta. Április 4-ére azonban a 4 ezer kh szántatlan föld megmunkálásával, a lepsényi gépállomás és 180 pár fogat közreműködésével végeztek. A vetések 17—18%-a kenyérgabona volt. A földcserék körüli viták elültével a tavaszi munkálatokban, mint a korabeli tájékoztatásból kiderül: „a tagok most már megjelentek".
