Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

egykori gazdasági cseléd. A gazdaság 1956 előtt egyáltalán nem tudta betölteni a „mintagazdaság" szerepét. Azt követően, a vezetői hatáskör növelése nyomán, kedvezőbbé vált a termelésszerkezet, kialakult a vetés­forgó és javultak a termelés feltételei (gépesítés, műtrágya stb.). Jelen­tősen változtak a termelés átlagai: az 1952. évi búzaátlag 8,2-ről 1957-re 12,7 q-ra, a kukoricáé 5,7-ről 12,7 q-ra. Cukorrépából több éven át 100 q fölött takarítottak be kh-ként. 1959-ben a munkások átlagos havi kere­sete 1240 Ft, az alkalmazottaké 1408 Ft. A gazdaság helyzete fél évtizede alatt konszolidálódott. A növénytermesztés eredményeihez fölzárkózott az állattenyésztés is. 1958-tól megkezdték a hízómarha-exportot. Az 1958—59 telén folytatott átszervezés érdemi része a tavaszi munkák kezdetére befejeződött. A Központi Bizottság 1959. februári ha­tározatával kapcsolatos intézkedések kilátásba helyezése (a hiteltámoga­tásról, a differenciált áruellátásról), majd a gépállomás megbízottjának (ekkor már Varga Sándor nyilatkozata nagy visszhangot váltott ki a la­kosság körében." (Ez utóbbi arról szólt, hogy a gépállomás a változatlan gépparkja mellett, az egyéni gazdáknál a jövőben nem tud munkát vál­lalni.) Hasonlóan annak a híre is, hogy a műtrágyaellátásban a szövet­kezetek elsőbbséget élveznek. Ezzel egybevágó nyilatkozat hangzik el mind az áruellátás, mind a hitelek lehetőségével kapcsolatban. Nyílt ti­tokká válik: amennyiben a község lakosai szövetkezeti tagokká válnak, a helyzet megváltozik. Az év tavaszán ujabb híresztelések kaptak lábra: a beruházások (beleértve a sajáterősöket is) támogatása, illetve elindítása szintén a kollektivizálásban elért eredmények függvényévé vált. Az aka­dozó cement- és sóderszállítások (az utak és hidak karbantartásához), va­lamint a téglaégető rekonstrukciójához szükséges faanyag biztosításának megoldatlansága, nemcsak az említett híreket erősíti, hanem hozzájárul a Tramontini József és János által üzemeltetett helyi téglaégető meg­szüntetéséhez is. Az előbbiekhez hasonló mellékzöngék kísérték az adóbehajtást. Az év második negyedére kivetett csaknem félmilliós kötelezettséget 73 zá­logolás és 28 transzferálás alkalmazásával sikerült realizálni; de a 3. ne­gyedévi előirányzatot (991 000 Ft és a holdankénti 373 kg búzaföldadó) még a tanácsi vezetés is „ijesztően magas"-nak ítélte. 73 Egyébként a ki­vetés több esetben pontatlan volt. A kétszeres kivetés gyakoriságára és az egyre eredménytelenebbé váló zálogolás hatására, a községi vezetés a hátralékosok Köfa-tartozását törölte. Azonos módon jártak el a földbér­letek hátralékaival kapcsolatban is, amelyhez egyébként az a híresztelés kötődött, hogy aki belép a téeszbe, hátralékát elengedik. A szeptemberi tanácsülésen elhangzott referátummal („Községünk termelőszövetkezetei szervezésének munkái és problémái") megtörtént a beharangozása az újabb átszervezési kampánynak. 1 '' A téma emberek tö­megét vonzotta: a tanácsülésen 124 vendég is jelen volt. Aktívnak azon­ban csak egy (Nemes Lajos egyéni gazdálkodó) bizonyult. A téesztagok fejadagjának biztosítása iránt érdeklődött. Az Űj-Petőfi elnökétől (a Var­ga Sándort felváltó) Horváth Györgytől olyan választ kapott, hogy azt még a munkaegység elégtelensége esetén is biztosítják; ez az idén a „nagy felfejlődés következtében" nem valósítható meg. A tájékoztatást a jelenlévők között élénk eszmecsere követte, de több megnyilatkozás széles nyilvánosság előtt nem történt. Egy hónappal később Horváth

Next

/
Oldalképek
Tartalom