Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

A terménybeadás terheit csökkentő rendelkezések ellenére az előirányzatok teljesítése nem volt maradéktalan. A járás dolgozó parasztjai csak búzából és vágómarhából, a téeszek tej bői adták be a kívánt menynyiséget. Az őszi takarmányhiány, a malacok és süldők nagyarányú elhullása objektív gátja volt a begyűjtés teljesítésének. A begyűjtési hátralékok csökkentését november 7-e előtt a „Forradalmi begyűjtési hét" szervezésével törekedtek elősegíteni. Az általános helyzeten ez ugyan nem változtatott, de Kislángnak ekkor az állaitbegyűjitésben sikerült a járás legjobbjai közé kerülnie. Kedvezőtlenebb volt a helyzet az adófizetés területén. A község mind 4. negyedéves, mind éves tervét (mint ahogy a IV. Békekölcsön penzumát is), lemaradással zárta. Ebben része volt a községi vezetés — már említett — elbizonytalanodásának : annak, hogy a korábbi módszereket már nem alkalmazta, az új helyzetnek megfelelőket pedig még nem taJtáiLta meg. Az 1954-es esztendő első fele, az „új szakasz" szellemében tett intézkedések nyomán, kedvezőbben alakult.*

9 A hosszabb távú begyűjtési törvény a tervezést, a mérséklések a termelést, a „kuláklisták" felülvizsgálata a politikai légkört tette kedvezőbbé. Az állam iránti kötelezettségek teljesítése érdekében fotytatott propaganda és agitációs tevékenységet a kongresszusi felkészülés, majd a határozatok szelleme hatotta át.' A változó politikai légkör, módszerében sokszor a közeli múltat idéző intézkedései ellenére, kezdte meghozni az „új szakasz" irányvonalával rokonítható eredményeit. A járás első lett a megyében a vágómarha, a zsír és a tej begyűjtésében. A községek közötti beadási versengés Kisláng számára a 3. helyet hozta meg. A helybeli Béke téesz a járás szövetkezetei között a 2. helyre került. Az országos verseny 7. helyezettje az enyingi járás lett. Az eredmények mögött a korábbiakat meghaladó termelési kedv állt. A termelés szilárduló biztonságérzetét az év derekán, a kedvezőtlen terméskilátások, majd azok bekövetkezése, megtörték."'

0 A nyári betakarítást — okulva az 1952-es év tapasztalataiból —, nagyarányú tartalékképzés jellemezte. Arányaira jellemző, hogy a járás 13 téeszéből 9 augusztus közepén még semmit sem adott a begyűjtés számára. Köztük volt a kislángi Béke is. Akadozott az állat- és állati termékek beadása is. Bár ezen a téren a kislángi Béke kivétel volt. Az év 3. negyedében ilyen tekintetben első helyen állt a megyében. A begyűjtéshez hasonlóan alakult az adózás kérdése is. A járás gyenge eredményéhez (az 50% alatti teljesítéshez) viszonyítva Kisláng adótervét 69,1° o-ra, a biztosítást 54,5°'o-ra teljesítette. Az 5. kölcsön jegyzésben hasonló eredményt értek el, akkor, amikor Kozári József járási párttitkár kénytelen volt megjegyezni, hogy „lazaság volt tapasztalható (e tekintetben) a párttagoknál is", és gyakori volt, hogy maguk az aktivisák sem jegyeztek. A kedvezőnek tűnő tények ellenére a járási felügyeleti vizsgálat (Menyhárt József vb-elnökhelyettes vezetésével) különösen az adózás tekintetében, kedvezőtlenebb helyzetet tárt fel:

1 Kevesellték, hogy az adózóknak csak egyharmada teljesíti havi bontásban kötelezettségét; és azt, hogy a tanácstagok 20%-a hátralékban van. Keményebb fellépést szorgalmaztak a kulákokkal szemben. Bár az éves kivetés 95,4%-a befizetést nyert, Batári Sándor vb-elnököt fegyelmi eljárás alá vonták. Abból az általános és a járás egészére levont tapasztalat alapján, hogy a községekben „az eredményt inkább hivatalosan (!?) érik el, nem pedig politikai népnevelő munkával".