Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

A november 28-i tanácsválasztás előtti vizsgálatot az 1953-mat megelőző időszak gyakorlatának, visszatérése követte Különösen az adóztatás területén. Az 1955 első negyedévét is magába foglaló időszakban a korábbinak kétszeresére nőtt a zálogolások, illetve a transzferálások száma. (Ebből Kislángra 26 zálogolás és 3 transzferálás jutott.) A járási bíróság 1955. április 1-jei beszámolója már az 1953-ban bekövetkezett „törésre" vezette vissza, hogy az elítéltek összetétele is módosult.

52 Míg 1953 előtt a terheltek 11%-a került ki az ..osztályellenség" soraiból, addig 1954 utolsó negyedében —• a beszámoló szerint — csak 3%. Az ,,eltompulás" kiküszöbölésére, ezt követően, 7 kislángi gazdagparaszt ellen indult eljárás, a beadási kötelezettség elmulasztása miatt, miután tartozásuk már ingóságaik értékesítéséből nem volt lefedezhető. Ingatlanaik értékesítésére pedig, vevő hiányában, nem kerülhetett sor. A „kemény vonal" érvényesülése az enyingi járásban még az 1955. márciusi (Nagy Imrét elmarasztaló) határozat előtt több hónappal megkezdődött. 1955 júniusában hozott KV-határozat — fenntartásokkal ugyan —, még 1953 helyességét hangsúlyozta, de már egyértelműen a kollektivizálás mellett tört lándzsát. Szót emelve amellett, hogy az átszervezést a termelés csökkenése nélkül kell megoldani. Az 1955. évi nyári betakarítási munkákra a beadási kötelezettségek növelése nyomta rá bélyegét.

53 A tervek 40%-os emelése gyakorlatilag az addig a beadási kötelezettségtől mentesített gabona 80%-ána/c igénybevételét jelentette. De előfordult ennél magasabb arány is. Ez a követelmény még olyan helyeken is (mint a kislángi Béke téesz), ahol a kötelezettség a korábbinál mérsékeltebb igényt jelentett, nem csak visszatetszést szült, hanem olyan hangulatot is teremtett, amelyben a csökkentett előirányzatot sem akarták teljesíteni. Ez a hangulati elem tartósnak bizonyult: megülte az őszi munkákat is. Annak ellenére, hogy a tanácsok általában a ténylegesen teljesítettnél többet jelentettek (már csak a személyi biztonságra tekintettel is), 1955 őszén Kislángon az előirányzott területnek csak 82,8%-án történt meg a vetés. Az évek óta visszatérő probléma, hogy a kenyérgabona vetésterülete ne csökkenjen, most sem valósult meg. Míg 1955 első felében a téeszek erősítésén volt a hangsúly, az év második felében a szilárdítási törekvéseket az utóbbi évekénél erőteljesebb kollektivizálási kampányok váltották fel:*

1 Annak ellenére, hogy a járás téeszeinek több mint egyharmada — szubjektív okok és a tervezett bevételek elmaradása következtében — mérleghiányos volt, újabb roham indult a szövetkezetek népszerűsítése, a kollektivizálás végrehajtása érdekében. A kampány keretében mind az önkéntesség, mind a fokozatosság elve tág értelmezést kapott. A gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásában a korábbi gyakorlat brutalitása nem érvényesült és a hangsúly kis- és középparasztok megnyerésére helyeződött, mégis — az egy évvel későbbi események igazolták — a beszervezés nem bizonyult tartósnak, meggyőződésre alapozottnak. Még nyilvánvalóbb volt — már a szervezés során —, hogy a fokozatosság mellőzésével a fejlettebb típusú forma kizárólagos megvalósítása a cél. A kampány, ha maradéktalanul nem is ért célba, de az enyingi járásban minden addigit felülmúló eredményt hozott. Egyik évről (1954-ről) a másikra (1955 végére) a téeszek területében 69%-os növekedés, a belépők tekintetében pedig 66%-os gyarapodás következett be. Bár a 338 belépő családból csak 20 volt a 7 hold feletti tulajdonos, a létszám felfuttatásában jelentős az eredmény. A kislángi Ödön-pusztán