Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

Kisláng fejlődését az első világháború és az abból fakadó súlyos következmények akadályozták az önállósítás után. A négyesztendős háború sok szenvedést zúdított a falu népére. Közel 600 munkaképes férfi vonult be katonának, s a munkaerő hiánya a családoknál ínséget eredményezett. Évről évre kevesebbet tudnak termelni a kisgazdaságok. A napszámos családoknál pedig a kenyérkeresők hiányoztak. 1917-ben már valóságos élelmiszerválság volt. A hatósági zaklatások, a katonai rekvirálások a helyzetet még inkább súlyosbították. 1915-ben magasnak találták a községre kivetett tengeri beszolgáltatást, és a község elöljárósága annak mérséklését kérte. 1916 nyarán a megállapított tengeri mennyiségen felül 100 q-t rekviráltak a katonák. 1917-ben pedig a lakosok elrejtették a terményt, és a hatóságok karhatalmat küldtek a faluba annak felkutatására, illetve elkobzására. Ebben az évben összeírták a faluban a hízott sertéseket, hogy azok egy részét a hadi ellátás céljára igénybe vegyék. A hadbavonultak családját segélyben részesítették, de az nem sokat segített az általános elszegényedésen. 1916-ban a gyenge lisztellátásról panaszkodtak, amelyet fokozott más közszükségleti cikkek hiánya vagy igen gyenge minősége. A faluban menekült családok tartózkodnak, akik ugyan havi segélyből éltek, mégis az éhezők számát szaporították. 1915-ben szlovének, 1916-ban osztrákok, 1917-ben pedig galíciai menekült családok érkeztek. A gazdasági hanyatlás mellett megkövetelte az uralkodó osztály, hogy a kisemberek anyagi támogatással is járuljanak hozzá a háború további viteléhez. Esztendőnként több hadikölcsönt jegyeztettek a lakosokkal. 1917 nyarán a vármegye főispánja utasítására nagy kampánynak kellett volna megelőznie a kölcsönjegyzést. A falu vezetői látva a nép nagy szegénységét, a hadikölcsönjegyzést nem erőltették. Az összegyűjtött 16 000 koronát a vármegyére küldték azzal, hogy a háború érdekében agitálni Kislángon nem népszerű, és támogatásra a nép részéről a háború nem talál. A faluban a háború alatt igen zilált közigazgatási viszonyok voltak. A rendkívüli kiadások megterhelték a község pénztárát, 1917-től egymás után veszik fel a kölcsönöket. Ebben az évben 5000 korona rövidlejáratú hitelt kértek, később 7600 koronára emelték azt követelésükben, ősszel azonban 60 000 koronát vettek fel. Most kellett többek között kifizetniük az új kataszteri munkálatok elvégzésének költségét, és perben állt a község különböző pénztartozások miatt az Agrárbankkal is. Mindezekhez a terhekhez hozzájárult a községi vezetők könnyelműsége, és legtöbb esetben a községi vagyon hűtlen kezelése is. A különböző alapok pénzét elköltötték, számadást arról nem készítettek. Veszély jegyzőt 1916-ban elbocsátották állásából, és ettől kezdve Makay Antal itt helyettesített, aki azelőtt Polgárdiban volt helyettes jegyző. A községi bíró, Bognár György, Veszélyt védelmébe vette, de elbocsátását mégsem tudta megakadályozni. A lakosok is látták a jegyző és a bíró könnyelműségét, de nem hittek abban, hogy akár a főszolgabíró vagy a főispán segítségükre lenne. Ezért 1918. február 24-én 34 aláírással panaszos levelet küldtek a belügyminiszternek, amelyben elmondták, hogy a községi vezetés 1913—1916. között 61 700 korona adósságot csinált a községnek. Igaz, hogy Veszély József jegyzőt 1916-ban felfüg-