Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
birtokosok sertésein kívül juhok és kecskék is legelhettek. Mivel 1912 tavaszán a községben még a legelőbirtokosságot nem szervezték meg, így a legelőhatárszemlét az elöljáróság feladatává tették, amely szerint a tavaszi határszemle alkalmával az elöljáróság járja meg a határvonalat, tekintse meg a határjeleket, és ha foglalást, vagy bármely határsértést tapasztalna, akkor forduljon felsőbb hatóságokhoz, akik a törvényes jog helyreállítása érdekében kötelesek lépéseket tenni. Ügyelnie kell az elöljáróságnak a tavaszi marhajárás kezdetére is, mert a közlegelő kicsi, azt túlterhelni nem szabad, így oda 602 darab állatnál több nem hajtható ki. Annyi azonban megengedhetőnek mutatkozik, hogy egy darab szarvasmarha vagy ló helyett két borjú vagy csikó járhassa a közlegelőt. A sertéslegelőre kihajtandó állatok számát nem korlátozták. Legelőjogot azok szerezhettek, akik a nagylángi határban a 4. számú telekkönyvi betétben foglalt legelőterületnek a tulajdonosai, illetőleg haszonélvezői voltak. A legelőterület 602 tulajdoni illetőséget foglalt magába, ugyanis a legelőjogosultság egységét a legelő egy/602-ed tulajdoni illetőség képezte. Egy ilyen legelőjog után a közlegelőre egy felnőtt szarvasmarhát vagy lovat, illetőleg azokkal egyenértékű növendékállatot hajthatott ki a legelőjog birtokosa. A legeltetésben résztvevő gazdák legeltetési díjat fizettek. Ezt a legelőbirtokosság hiányában a gazdaközönség közgyűlése állapította meg, és vetette ki a legelőhasználatra jogosultakra a jogok arányában. A szabályrendelet szerint a legelőjogot bárki bérbeadhatta. Ezt azonban a gazda-közgyűlés közbeiktatásával lehetett csak végrehajtani. Ugyanekkor állapodtak meg a tavaszi legeltetési időszak kezdetében is, amelyre általános szabályként vonatkozott a május 15. előtti legeltetési tilalom. A községek ezt nem tudták betartani, és a régebbi, Szent György-napi legeltetési időszak kezdetét vették alapul. A legelőrendtartás azt is előírta, hogy a legeltetési időszak alatt a legeltetés csak akkor lehetséges, ha a talaj száraz, és a legelőben a marhajárás kárt nem okoz. A legeltetést közös csordákban, a gazdák által fogadott pásztor mellett lehetett végezni. A legelőn el kellett különíteni a két évesnél idősebb szarvasmarhákat és ennél fiatalabb növendékállatokat. A majorság (liba, baromfi stb.) a léleklátói .nagylegelőn külön erre a célra kijelölt helyen, a vízállás környékén legelhetett. Az önálló község létrejötte alkalmával legelőbirtokosságot kellett megszervezni, és annak vezetőséget választani. Október 15-én a községi tűzrendészet megszervezését határozták el. Eszerint a község önkéntes tűzoltóegyesületet állított fel, amelynek parancsnokát a községi elöljáróság választotta ki. A tűzoltók havonta egy alkalommal tartottak gyakorlatot, de az aratás — és az azt megelőző két hónapban minden munkaszünetes napon meghatározott ideig tartottak foglalkozásokat. Kivonulás és gyakorlat alkalmával a tűzoltóknak a vármegye sárga-zöld színeit tartalmazó karszalagot kellett viselniök. Ügyelniök kellett bizonyos tűzrendészeti szabályoknak a lakosság részéről történő betartására, ugyanis száraz esztendőben tilos volt a dohányzás még az utcában is. Tűz alkalmával a templom harangkongására, mint vészjelre, a falu minden épkezű lakójának a tűz megfékezését elő kellett segíteni. A tűz irányát a toronyablakból nappal vörös zászlóval, éjjel pedig lámpás fényével jelezték. 3 ' 1
