Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
velése, 21 Ugyancsak egyidőben épült fel a telepen a katolikus templom, és plébánia is. A vármegye részéről az elismerés még mindig késett. 1911. október 2-án tartott közgyűlésen is elutasította a kérelmet azzal, hogy a telepesek vagyoni helyzete az Önálló községtől megkívánt teherbíróképességét nem haladja meg. Ugyanekkor a telepítési eljárásnak a közigazgatási bizottság által történő hitelesítése is csak a Belügyminisztérium gyakori sürgetésére történt meg, 1913 márciusában. Az önálló község megalakulására Dely Nándor nagylángi jegyző emlékirata szolgáltatott alapot, amelyben sikerült meggyőznie a vármegyei hatóságokat, a fő- és alispánt, a járási főszolgabírót és a nagybirtokost is, hogy az önálló község megalakulása szükségszerű követelmény, mert ha ezt a kérelmüket nem teljesítenék, abban a tényben a telep lakói „az ő igazuknak csak egy nagybefolyású mágnás által való kijátszását látnák". Az emlékirat szerint a vitás ügyeket akár egyezség, akár per útján csak akkor képesek a lakosok megoldani, ha jogi szervezetbe tömörülnek, és ebben az esetben ez csak az önálló község lehet. Dely Nándor külön hangsúlyozta, hogy az önállósítás után megnövekvő anyagi terhekkel hatni a lakosokra nem lehet, mert tudják, hogy a terhek enélkül is emelkedni fognak. Ezeknek a megtámadhatatlan érveknek a hatására a Belügyminisztérium 1913. május 21-én a 6039 magyar holdra települt Kislángból önálló nagyközséget alakított. A községi képviselő-testület augusztus l-jén tartotta meg első ülését. Itt foglalkoztak a község nevének megváltoztatásával is: a képviselő-testület egy része Árpádfalva mellett foglalt állást. A vármegye támogatta is a képviselő-testület ebbeli kérelmét, azonban a Belügyminisztérium — tekintettel arra, hogy ilyen nevű község már volt az országban —, a névváltoztatást nem engedélyezte. A képviselőtestület nem is foglalkozott azzal az óhajjal, amely egyébként a nagybirtokostól indult ki, hogy a telepet idős Zichy János emlékére, Jánosfalvának nevezzék el. Így megmaradtak a történelmileg kialakult Kisláng név mellett. 22 * Kisláng 1913-ban szervezési szabályrendeletet kapott. 23 Megválasztották a község jegyzőjét és bíráját is. A képviselő-testület ülésén határozatot hoztak az ideiglenes utcanevek állandósításáról, illetőleg némelyek megváltoztatásáról. Augusztus l-jén tartott gyűlésen Veszély József jegyző községi segélyezési szabályrendeletet terjesztett elő, majd a tűzrendészet és a közlegelő használata ügyében hoztak határozatot. A közlegelőről szóló szabályrendeletet Fejér vármegye Közigazgatási Bizottsága még a telep községgé alakulása előtt, 1912. április 9-én elfogadta. Ez a szabályrendelet elvileg kimondta, hogy a 228 katasztrális hold legelőt csak közös legeltetésre szabad igénybevenni. A parcellázási tervezet szerint 300 kh közlegelőt kellett volna alakítani, azonban a lakosok kevesebb földet vásároltak meg. A 228 kh legelőt is két részre osztották: szarvasmarha- és sertéslegelore. A falu lakói által léleklátói nagylegelőnek nevezett terület 203 kh 1163 négyszögöl nagyságú terület volt, amelyet az ödöni alsó és felsődűlőbeli szántóföldek, a község belterülete, herpahalomi alsó és felső földterületek, a kaszáló, a szőlőhegyi, a községi dűlőbeli szántók, majd Kálóz község határában húzódó út határolt. A másik legelőterület 24 kh 545 négyszögöl terület volt, ahol a
