Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

telepet Nagyláng község kebelében kívánta hagyni, és ehhez Fejér vármegye Közigazgatási Bizottságának hozzájárulását is kérte. A kislángiak között a telep önálló községgé való fejlesztésének gondolata a telepítés éveiben erős volt, 1906. szeptember 30-ra Kompaktor János és társai a telepen népgyűlést hirdettek meg, ahol a tömegkövetelésnek akartak hangot adni. Ezt a szervezkedést a járási főszolgabíró „leleplezte", s a népgyűlés megtartására nem adott engedélyt. Amikor felsőbb hatósághoz fordultak, ügyükben ott is elutasításra találtak. 1906. október 13-án a vármegye alispánja, december 29-én pedig a belügyminisztérium utasította el kérelmüket. A következő évben Csizmadia Sándor ellen tettek feljelentést a kislángiak, hogy a szerződéseket rosszul vagy későn hajtja végre. A főispán kivizsgáltatta a telepítéssel kapcsolatos visszaéléseket, de az önálló község elismerése ennek ellenére sem történt meg. Nagy sérelmük volt, hogy a telepeseknek járó kedvezményt nem kapták meg, és 1905. január l-jétől kezdve földadót és vármegyei adót is kellett volna fizetni.

10 1906. július elején az aratók képviselői a nagylángi községházán úgy júniusban jelezte a nagylángi elöljáróság, hogy 46 pár kislángi arató nem kapott aratási szerződést. A pusztára ezek a földmunkások 1906 tavaszán települtek át. Az átköltözéssel, a házak felépítésével, általában az új élet megkezdésével kapcsolatos gondok 1906 tavaszán lekötötték a kislángiakat, így az aratószerződéseket nem kötették meg. 1906. július elején az aratók képviselői a nagylángi községházán úgy nyilatkoztak, hogy az ország bármely részébe hajlandók elmenni, hogy aratást végezhessenek.

20 Hosszú utánjárásra sikerült a fővárosba küldött megbízottaknak elérni, hogy a pénzügyminisztérium hat évi földadómentességet engedélyezzen a kislángiaknak. Ekkor azonban már 1910-et írtak. Az 1905— 1910. évi föld- és járulékos adók törlési munkáit ez év végéig fejezték be. A vármegye — bár jólértesült a telepesek súlyos anyagi helyzetéről, ennek ellenére 1908. és 1909. évre a vármegyei adót is kivetette rájuk. Különös tehertételt jelentett a banktartozás, a tőketörlesztés és a magas kamatösszegek a lakosoknak. A hitelt nyújtó bank évente átlag 40—50 árverést hajtott végre a telepen. Ekkor ugyanis egy hold földre csak a kamattartozás 40 korona 53 fillér volt, a terményárak pedig meglehetősen alacsony színvonalon mozogtak. 1905—1907. között a búza ára 13— 22 korona, a kukorica 12—15 korona, a burgonya 3—6 korona volt métermázsánként. A helyzetüket pedig természeti csapások súlyosbították, három éven át a jég tett kárt a terményekben, majd a nyári száraz hónapok csökkentették a terméshozamot. Az önálló község gondolatát tovább élesztgették, hiszen 1910-ben már 3014 lakos élt a telepen, s az önálló község szervezeti keretével is rendelkeztek. A lakosság egyre növekvő száma szinte a telepítéssel egyidőben iskolák létesítését követelte meg. Így 1904-ben református elemi iskolát kapott a telep, 1906—1907-es tanévben pedig egy négytantermes római katolikus elemi népiskola kezdte meg működését, amelyet 1912ben szerveztek át állami iskolává. 1910-ben Horváth Géza helybeli asztalosmester elnökletével létrejött az Ipari Olvasókör is. Az olvasókör alapszabályát 1911-ben hagyták jóvá, amely többek között hangsúlyozza, hogy a kör célja a tagok kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi ne-